“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. 
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Balesetek, mérgezések gyermekkorban | Bethesda Gyermekkórház

Balesetek és véletlenszerű mérgezések

A balesetek a technika fejlődésével, a motorizációval egyre gyakoribbá váló otthoni (háztartási), munkahelyi (óvodai, iskolai), és közlekedési ártalmak. Bár mindhárom sérülés-típus következményei lehetnek súlyosak, életet veszélyeztetők, tragikus kimenetelű balesetek leggyakrabban a közutakon következnek be.
Az otthoni balesetek száma is növekszik,  elszenvedői az esetek 30%-ában gyermekek!

A balesetek oka csak részben a kisgyermek veszélyt nem ismerő magatartása, és minden akadályt leküzdeni törekvő csillapíthatatlan kíváncsisága. Lehetőségét és létrejöttét végső soron többnyire a felnőtt felügyelet hiánya, illetve elégtelensége teremti meg.

A balesetek előfordulásának kockázatát növelő tényezők

  • A gyermek felügyelet nélkül hagyása, vagy felelősségvállalásra nem alkalmas személyre bízása.
  • Az otthoni környezet veszélyeztető tényezői (gyógyszerek, vegyszerek, mosószerek elérhetősége, elektromos aljzatok, készülékek hozzáférhetősége, ablakok, erkélyajtók zavartalan megközelíthetősége).
  • A nevelés, szülői példamutatás hiányosságai.
  • A gyermekek korlátozott korfüggő ítélő- és veszélyérzékelő  képessége.
  • Közlekedési ismeretek, baleset megelőzés oktatásának hiányosságai.
  • Felnőttközpontú közlekedési eszközök, szabályok és jelzések.
  • Építészeti kultúránkban a gyermekközpontúság, biztonságra törekvés szemléletének és gyakorlati megvalósításának mellőzése (pl. biztonsági korlátok nélküli fürdőmedencék, lépcsőfeljárók, útmenti nyitott övezetű játszóterek, stb.).
  • A gyermekek közlekedési képességeit életkori sajátosságok határozzák meg:
  • A pszichomotoros fejlettségi állapot nemcsak a felnőttől különbözik lényegesen;
  • az eltérő életkorú gyermekek között is más-más az elvárható magatartási, közlekedési, viselkedési norma.
  • A gyermek jellemző magatartásformája, hogy minden helyzetben az érdeklődését legimpulzívabban felkeltő eseményre, körülményre figyel, miközben egyéb környezeti tényezőket figyelmen kívül hagy.
  • Korfüggő fogalmi megértési nehézségek gátolhatják a tőle elvárt utasítások teljesítésében (pl.bal-jobb fogalommeghatározási problémák).

A helyzetek tudatos mérlegelésének elégtelensége az elemi közlekedési szabályok elméleti ismerete ellenére azok gyakorlati alkalmazási képtelenségével járhat.
A látásfunkció fejlettsége szintén függ az életkortól; korlátozott a látómező, és a periférikus (szeme sarkából) látás.
A kisgyermek jobban észleli a tőle távolodó, mint felé közeledő tárgyakat, látóélessége csak fokozatosan fejlődik ki.
Úttesten áthaladáskor látszólag szabályosan néz körül, de függetlenül a látottaktól, ösztönösen, gyakran balesetveszélyesen cselekszik.
Hangirány meghatározási, koncentrálási, lényeglátási nehézségek; a mozgás-észlelés elégtelensége; önkontroll nélküli magatartásformák; beszűkült szabálytudat, és látási, hallási, tájékozódó, koordinációs képesség; felnőtteknél jóval alacsonyabb szem-és testmagasság;  a nem felismert látás- és hallászavarok mind-mind veszélyeztető tényezők  baleset elszenvedésére.
Ne feledjük, hogy pszichomotoros adottságai alapján még nagyfokú elméleti közlekedési tájékozottsága sincs arányban az ismeretek gyakorlati alkalmazásának képességével!

A gyermeket baleset elszenvedésére fokozottan veszélyeztető további körülmények:

  • A felnőttek a gyermek fizikai, pszichológiai képességeit, magatartását, tapasztalatait önmagával azonosító téves szemlélete.
  • A gyermek számára az utcai közlekedés mozgás- és magatartási mintái, szabályai és jelzései ismeretlenek, nehezen értelmezhetők, ezért tudatosan nem alkalmazhatók.
  • Hiányzik a gyermek életkorának, pszichomotoros fejlettségi stádiumának figyelembevételével történő közlekedésbiztonságra nevelés, oktatás jól kidolgozott kiképző rendszere.
  • A közlekedést eredendően felnőttek alkották felnőtteknek: a táblák, jelek elhelyezése, üzenete gyermek számára nehezen hozzáférhető és értelmezhető.
  • Az általános iskola első osztályában megszaporodó gyermekbalesetek jelzik a kisgyermek közlekedési környezetbe illeszkedésének nehézségeit, és figyelmeztetnek a szülői kíséret, felügyelet fontosságára.
  • Gyalogosként gyermekekre, főként 3-6 éves kor között a kirohanásos, illetve hirtelen felbukkanásból bekövetkező balesettípus jellemző, melynek okai részben a korlátozott látómező, másrészt a látást korlátozó akadályok.
  • A gyalogosátkelő helyeken iskolakezdő gyermekeket gyakran érő gázolásos balesetek oka, hogy azt a kisgyermek többnyire teljes biztonságot jelentő szigetnek tekinti, és nem készül fel a váratlan helyzetekre.
  • Kerékpározás közben hirtelen felbukkanásból vagy kikanyarodásból származhat, leggyakrabban a 6-10 éves gyermekek sérülése. Különösen veszélyesek az útkereszteződések, ahol a gyermekek látása és gyors helyzetértékelése erősen korlátozott. A kerékpárbaleseteket elősegíti, hogy a kerékpározás több funkció egyidejű összehangolását igénylő cselekvéssor, melyre korfüggően változó mértékben képes a gyermek.
  • Gázoláskor a kisgyermek – általában a súlypontja fölött kapott ütés folytán - előrebukik, így a rajta átmenő jármű többszörös és súlyosabb sérüléseket okoz, mint a súlypontja alatt sérülő, inkább hátra vagy oldalra eső nagyobb gyermek és felnőtt esetén.
  • Az életkor előrehaladtával, a szabadban egyedül egyre hosszabb időt töltő gyermekeknél növekszik az elszenvedett balesetek száma.
  • További kockázatnövelő tényező, hogy egyes édesanyák már 2 éves kortól magukra hagyják gyermeküket a játszótéren annak ellenére, hogy több emeletnyi magasságban levő bérházi lakásuk ablakából még rálátási lehetőségük sincs a játszótérre.
  • Nevelési szokások, hagyományok szintén hozzájárulhatnak bizonyos baleset típusokhoz. A fiúktól elvárt vagányság, korábbi önállóság bizonyára szerepet játszik abban, hogy gyakoribb elszenvedői sérüléseknek, mint a kislányok.
  • A felnőttek rossz közlekedési morálja és példamutatása különösen fontos oka a gyermekkori közlekedési baleseteknek.

Otthon elszenvedett balesetek

Az otthon elszenvedett balesetek sajnálatosan gyakori, a közlekedési balesetek után legtöbbször halálos kimenetelű, ugyanakkor szülői gondossággal a legkönnyebben elkerülhető típusa az égési sérülés.
Míg az idősebb, serdülő korosztálynál a láng-és elektromos égést általában önmaguk okozzák (tűzgyújtás, benzinrobbanás, magasfeszültségű vezeték érintése), a kisgyermekek a szüleik áldozataiként szenvedik el.
Típusos helyzetek a reggeli kávéfőzés, az esti fürdő, a téli ünnepek disznóvágásai, kocsonyafőzés.
A súlyos égés komplex betegség, egy bizonyos kiterjedés esetén már az egész szervezetet érintő, gyakran  intenzív terápiára, és többszöri műtétre szoruló, elhúzódó lefolyású kórfolyamat.
A torzító hegek életre szólóan korlátozhatják a gyermeket mozgásában, önellátó képességében. Azonban nem csupán a test illetve egyes testrészek fizikai károsodása, hanem annak pszichés következményei is végigkísérhetik életét, önértékelési zavarokat, beilleszkedési-alkalmazkodási nehézségeket, munkaképesség korlátozódást okozva.
A testen maradandó nyomot hagyó égés hosszú távú következménye – éveken vagy egy életen át-súlyos személyiségkárosodás, identitáskrízis lehet.
 

Véletlenszerű mérgezések

A véletlenszerű mérgezések leggyakrabban a kisdedeket érintik, és gyógyszerek, vegyszerek helytelen tárolásának, könnyű hozzáférhetőségének következményei.
A nagymama  unokája által cukorkának vélt színes drazséi: a nyugtatók, a lázcsillapító paracetamol –melynek sokféle forgalmazott formáját a szülők gyakran egyidejűleg alkalmazva túladagolhatják gyermeküknek-, a szívszerek, az asztma gyógyszerei, és savak, lúgok, növényvédő szerek felelősek leginkább a súlyos és halálos kimenetelű mérgezésekért.
Figyelmeztető jelei a teljes jóllét mellett hirtelen észlelhető furcsa viselkedés, aluszékonyság, ébreszthetetlenség, görcs, hányás, szokatlan szagú lehelet.
A mérgezések sajátos, és a gyermekpopuláció egyre több, egyre fiatalabb korosztályát veszélyeztető formája az alkohol-és kábítószer függés. 
A fiatalok között egyre népszerűbb az akár életveszélyes szívritmuszavart okozó, speciális kémiai módszerekkel nem kimutatható, hallucinogén butángáz inhalácó: a „szipuzás”. Tartós használata súlyos depresszióhoz, memóriavesztéshez, és személyiség torzuláshoz vezet.
Az alkohol-és kábítószerfüggés kialakulásának oka rendkívül összetett, a genetikai hajlamon túl meghatározó a környezet szerepe. Elgondolkodtató, hogy –míg az ép családban élő fiatalok között a legritkább-azoknál a fiatalkorúaknál a leggyakoribb a drogfogyasztás, akiknek nevelésében egyik vér szerinti szülő sem vesz részt.
A magány, a korai szexuális kapcsolat, a társadalmi méretű értékválság mind melegágya a drogfogyasztásnak. Következményei beláthatatlanok, hiszen nem csupán a testi és lelki egészség károsodását okozhatja, hanem a függő beteg személyes sorsának tragédiája mellett családi életek kisiklását, és bűnözést is. Mindez társadalmi méretűre duzzasztja az alkoholizmus és drogfüggés súlyos következményeit.

 

A megelőzés feladatai és lehetőségei
 

  • A mérgezések megelőzése érdekében a szülő legfontosabb feladata a gyógyszerek, vegyszerek hozzáférés nélküli, maximálisan biztonságos tárolása. Növényvédő-szereket, vegyszereket  ne tartsunk kólás flakonban, hipót a fürdőszoba kövezetén !
  • Lejárt, szükségtelen gyógyszerek soha ne kerüljenek a kukába és a szemétdombra! Fontos gyermekünk elővigyázatosságra, megfontoltságra nevelése, az ismeretlenben rejlő veszélyek tudatának kialakítása.
  • Közös családi kirándulások, társasjátékok jó alkalmat kínálnak a természet emberre veszélyes növényeinek (gyilkosgalóca, nadragulya, stb.) megismertetésére. Az amatőr gombázók vegyék igénybe gombaszakértők tanácsát. Sajnálatos, hogy napjainkban is életeket követel a gyilkosgalóca, pedig a legegyszerűbben megelőzhető!
  • A véletlen gyógyszermérgezések megelőzésének talán leghatékonyabb lehetősége gyógyszerfelhalmozási és -szedési szokásaink revíziója, az indokolatlan családi patika felszámolása.

Az alkohol-és kábítószerfüggés megelőzésében

Az alkohol-és kábítószerfüggés megelőzésében mind a szülőknek, mind a közösségnek meghatározó a szerepe és felelőssége.
A szülői példakövetés mint egyik motiváló tényező, az élvezeti szerektől mentes életmóddal, a gyermekre figyelés lankadatlan intenzitásával még a felnőtté válás küszöbén is (!), az apró korai jelek (étkezési és viselkedési szokások, iskolai teljesítmény változása) észrevételével, a gyermek ellenőrzött szabadságával (ismerve és folyamatosan követve barátait, szórakozásait), tartalmas közös családi programokkal segíthetik, hogy a gyermek ne váljon magányossá, kallódóvá, és kétes értékeket követő közösségek tagjává, valamint abban is, hogy korán észrevéve a bajt, azt idejében, a visszafordíthatóság nagyobb esélyével forduljunk szakemberhez.
A drogprobléma megoldására egészségmegőrzési program, drogambulanciák jöttek létre, és megszületett a Nemzeti Drogstratégia hazánkban, mely esélyt kíván biztosítani a fiataloknak a produktív élet kialakítására, a drogok elutasítására, és a hozzáférés csökkentésére egyaránt. Eredményeként a közoktatási intézményekben örvendetesen egyre növekszik az aktív drogprevenció, melynek eredményeihez hozzájárul az „Egészséges Élet” tantárgy bevezetése, és elkötelezett civilszervezetek kezdeményezései. Az elsődleges megelőzésben a fő szerep azonban a szülőké, másodsorban az egészségügyi szolgálatoké, nevelési tanácsadóké.
A megelőzés kulcsfontosságú eszköze a szülő-gyermek kapcsolat. Amely családokban nem védi a gyermeket a „szeretetháló”, megnő a veszélyeztetettség, drogba menekülés kockázata. A szülői nevelésnek már általános iskolás korban el kell kezdődnie, mielőtt a gyermek a droggal találkozik.

 

A közlekedési gyermekbalesetek megelőzésében

A közlekedési gyermekbalesetek megelőzésében szerepet és felelősséget kell vállalniuk városvezetőknek, építészeknek, járműgyártóknak, közlekedés-rendészetnek, óvónőknek, tanároknak, szülőknek egyaránt. A lakókörnyezet, élettér gyermekközpontú kialakítása, a forgalmi jelzések gyermekek számára is láthatóvá és értelmezhetővé tétele, a közlekedési szabályokban a gyermekbiztonság előtérbe állítása, a gépjárművezetői oktatásban a gyermekek közlekedési szokásainak részletes ismertetése, és minden gyermek korának megfelelő közlekedésoktatásban részesítése társadalmi méretű feladat. Azonban szülőként is sok a felelősségünk és lehetőségünk gyermekeink testi épségének megőrzésében, melyek közül csupán néhányat említek a lehetőségek kimeríthetetlen tárházából:

 

  • Kisgyermekünket 7 éves kor alatt semmiképpen ne engedjük egyedül közlekedni, felnőtt felügyelete nélkül játszani, soha ne hagyjuk még rövid időre sem magára a lakásban.
  • Már 2 éves korától tanítsuk a közlekedésre. Közös sétáink során szigorúan egymás mellett közlekedve, szeretetteljes, féltő türelemmel, tempónkat mindig az övéhez igazítva, gondos fokozatossággal szoktassuk hozzá a helyes közlekedéshez.
  • Kerékpározás előtt mindig ellenőrizzük a kormány és ülés megfelelő helyzetét, a kerékpár zavartalan műszaki állapotát. Ennek felelősségét soha nem háríthatjuk kiskorú gyermekünkre.
  • Közlekedés során minden helyzetben mutassunk példát. A gyermek tetteinkből többet tanul és követ, mint csak szavakba öntött utasításainkból, nevelési elveinkből.
  • Gyermekünk első önálló útja előtt több alkalommal járjuk be közösen az útvonalat, megismertetve őt az ott előforduló helyzetekkel, és azok megoldási lehetőségeivel.
  • Tanítsuk a lépésben – és nem futásban! - való közlekedésre. Ennek érdekében inkább korábban indítsuk iskolába, mintsem rohanásra kényszerítve, kiszolgáltassuk a balesetveszély fokozott kockázatának.
  • Figyelmeztessük a járda állandó, rendszeres igénybevételére, annak is a házsorhoz -nem az úttesthez - közelebb eső oldalán, ahol kisebb a balesetveszély.
  • Úttesten elsősorban zebrán - annak hiányában csak egyenesen –, mindig alapos körültekintés után, a legrövidebb úton engedjük áthaladni.
  • Tanítsuk meg a közlekedési lámpák, gépkocsi-irányjelzők jelzéseinek értelmezésére.
  • Mint utasainkat, az utasbiztonság feltételeinek maximális biztosításával, és a közlekedési szabályok maradéktalan betartásával szállítsuk őket.
  • Évente ellenőriztessük gyermekeink látását és hallását.

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyermekeinket a lehető legjobban felkészítsük a közlekedés várható és váratlan helyzeteire.
Ugyanakkor ne várjuk el tőlük azok teljes felelősségvállalással történő maradéktalan betartásának képességét. Szülőként a példamutató, ismereteket bölcs türelemmel átadó nevelés, gyermekeink tevékenységének féltő tekintettel történő követése mindennél előbbre való küldetésünk.
Mint volán mellett ülők pedig csak a figyelmes, gyermekkori sajátosságokat szem előtt tartó, azok váratlan megnyilvánulásaira gyors, célzott elhárítással reagálni tudó vezetési technikával menthetjük meg őket a balesetektől, és akár az életüket is követelő tragikus veszélyhelyzetektől.
 

Égési sérülésének megelőzése

Mivel gyermekek égési sérülésének döntő többségében gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésről van szó tulajdonképpen, a megelőzés alapeleme a szülői gondosság! 

  • Az égési sérülések megelőzése érdekében fontos, hogy tűzgyújtásra alkalmas eszközök ne legyenek a kisgyermek számára hozzáférhetők.
  • A konnektorokat lássuk el biztonsági dugóval a lakás valamennyi helyiségében. Kocsonya-, kávé-és teafőzéskor, tésztaszűréskor  véletlenül se léphessen a kisgyermek a konyhába!
  • A fürdővíz elkészítésekor ne forró vizet engedjünk először a kádba, hanem mindig a meleg-és hideg víz testhőmérsékletű keverékét.
  • Ne higgyük, hogy az alatt a pillanat alatt, amíg a gáztűzhelyről levett forró vizes fazekat a fürdőszoba kövezetére tesszük, nem történhet semmi baj!
  • Mutassunk jó példát tűzgyújtáskor! Bármilyen hihetetlennek tűnik, nincs nyár, amikor ne kerülne kórházunkba súlyos lángégést szenvedett gyermek amiatt, hogy a grillezéshez végzett tűzrakás során a szén lángra lobbanását az édesapa benzinnel akarta gyorsítani.
  • Ne tekintsük serdülő gyermekünket „kis felnőttnek”, aki kulcsos gyerekként kóborolja át a nyári vakációt, és vasútállomások vagonjainak tetejére mászva a magasfeszültségű vezetékbe kapaszkodik. 
  • Bízzunk gyermekeinkben, azonban legyünk annak is mindig tudatában, hogy fantáziájuk határtalan, kalandkeresésükben fáradhatatlanok, de helyzetértékelésük és veszélyérzetük rendkívül korlátozott.
  • Mindezeket nekünk, szülőknek kell kiegészítenünk és kompenzálnunk. Szervezzünk és biztosítsunk gyermekeinknek a szünidőkre színes programokat, ahol mindig felnőtt felügyelet védi őket a sérülésektől, károsodásoktól.

A kézirat dr.Berkő Péter (szerk.): Betegségek megelőzése és korai felismerése c. könyvében megjelent fejezet alapján készült, a szerkesztő szíves engedélyével

 

Kapcsolódó anyagok

A gyermekkori balesetek és azok megelőzése
Szerző:

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph