“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. 
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

A hallásfejlődésről | Bethesda Gyermekkórház

Hallás

A magzat az anyaméhben töltött utolsó három hónapban már meghallja a különféle „zajokat”, beszédet, zenét. Már a 28-29. terhességi héttől, a nyugalomban lévő magzatban az erős hanginger úgynevezett tájékozódási reakciót hoz létre, megmozdul, rúgkapál. Ez a jelenség, a   terhesség utolsó hónapjaiban rendszeresen megfigyelhető. A méhen belül a

magzat hallja édesanyja hangját, szívverését, így nem csoda, hogy mire az újszülött világra jön, már ismerős számára az édesanyja hangja és szívverése is. Születéskor az újszülött hallása majdnem olyan teljes, mint egy felnőtté.

A hallásküszöbe viszont alacsonyabb, ezért az újszülött megriad a váratlan és ismeretlen hangoktól, ám nyugodtan alszik a hangos, de állandó zajok között is. Az újszülöttek szívesen hallgatnak ütemes, monoton zajokat, lágy dallamokat, melyek nyugtatóan is hathatnak rájuk. Szabályosan ismétlődő ingerre, a kezdetben észlelt mozgás, nyugtalanság csillapodását követően megszokási reakció alakul ki. A legtöbb háztartási gép működésekor ilyen zajok keletkeznek, gondoljunk csak a mosógép, a hajszárító, a porszívó zúgására. Az ilyen hangok akár álomba is ringathatják a gyermeket. Természetesen az a legjobb, ha ezek a monoton „zajok” valamilyen lágy, andalító, álomba-ringató muzsikának, vagy egyenletes beszéd-, énekhangunknak felelnek meg. Nem véletlen, hogy az altató dalok, mesék megnyugtatják, álomba segítik a gyermeket. A kisbaba egyébként reagál minden hangra, a láthatóan élénken figyeli, ha beszélünk, éneklünk. Ha lassan, magasabb hangon és ritmikusan beszélünk, azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk még élénkebben figyel ránk. A kisbaba mások hallgatásán keresztül jut el oda, hogy megformálja korai szókincsét. Már jóval ezelőtt megérti a szavakat, hogy ő maga képes lenne utánozni azokat.

Hallászavar

A hallásmagatartás egészséges fejlődésének ismerete, nyomonkövetése a nagyothallás, esetleges süketség felismerésben rendkívül fontos. A süketséget, nagyothallást a lehető legkorábban szükséges felfedni. Ezért már az újszülött osztályon megtörténik az újszülött hallás vizsgálata. Ennek ellenére a későbbi hetekben a szülők is figyeljék, hogyan reagál a csecsemő a különböző hangingerekre; fordítja-e a csecsemő a fejét a hang, a zene, különböző zajok irányába. A „pislogó reflex” segítségével is megbizonyosodhatnak gyermekük hallásáról. Ha csettintenek, vagy tapsolnak a csecsemő füle mellett - elkerülve, hogy maga a mozgás megzavarja a kicsit -, azonnal pislogással válaszol a hangra.
Egy másik könnyen elvégezhető teszt; álljon gyermeke mögé, úgy hogy ő ne lássa önt, és zörgessen papírt, vagy kulcscsomóval keltsen zajt. A gyermeknek erre meg kell fordulnia, a zajforrást keresnie kell.  Mivel a szülők vannak állandó kapcsolatban a csecsemővel, leggyakrabban ők veszik észre, vagy feltételezik a hallás zavarát, mivel öt-hat hónapos csecsemőjük keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik. A gagyogást, gügyörészést - mint reflextevékenységet - a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik. A beszéd kialakulás rendszerint késik.
A halláscsökkenésben szenvedő gyermek inkább vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását. A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is megváltozik, jellemző a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, halk vagy túl hangos beszéd.  A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés. A nagyothalló kisgyermekek viselkedése, magatartása gyakran megváltozik, magábazárkozó, mogorva, máskor makacs, figyelmetlen benyomást keltenek.
A nagyothalló gyermek kivizsgálásával, kezelésével és gondozásával az audiológia foglalkozik. A gyermekek mintegy 3%-a kezelésre szoruló nagyothalló.

A hallászavaroknak két formája ismeretes.

  • Vezetéses zavarban a hanghullámok átvezetése, továbbítása, ill. felerősítése károsodott. Az elváltozás a hallójáratot, a középfület érinti. A leggyakoribb okok a hallójárat-elzáródás (csontkinövés, fülzsírdugó) idült középfülgyulladás, fülkürthurut, vagy tartós fülkürt elzáródás (nagy orr,-garatmandula) Vezetéses hallászavar esetén gyógyszeres vagy műtéti úton törekszünk a hallás javítására (orrcseppek, a garatmandula eltávolítása, a középfülgyulladás és az orrmelléküregi kóros folyamatok kezelése, fülműtét, hallásjavító műtétek.
  • Idegi eredetű nagyothallás esetén a belsőfül, a hallóideg vagy a központi pályák károsodnak. Öröklött, máskor toxikus okok idézik elő. Méhenbelüli fertőzés, a szülés során vagy a fejlődés korai szakaszában elszenvedett fertőző és egyéb betegségek következménye is lehet. Idegi eredetű nagyothallás esetén főleg a magas hangok, a súgott beszéd hallása zavart. Az ideg eredetű halláskárosodás esetén hallókészülék adása és logopédiai úton való hallásfejlesztés javasolt.

A hallászavar legcsekélyebb gyanúja esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. Korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is el kell végezni. Amennyiben  hallászavar igazolódik  a hallókészülék minél koraibb alkalmazása szükséges.
 

Szerző:

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph