“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. 
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

A szoptatásról | Bethesda Gyermekkórház

A szoptatásról

Felkészülés a szoptatásra

Lapos vagy befelé fordult mellbimbó esetén a terhesség utolsó harmadában melltartóban viselt bimbókiemelő segíthet a probléma megoldásában. A korábbi időkben oly sokszor alkalmazott emlőbimbó edzése nem javasolt. Nagyon fontos, hogy semmiféle korábbi kellemetlenség, fájdalom ne párosuljon a szoptatáshoz.

 

Az emlő ápolása a szoptatás alatt

Igen fontos, hogy az anya gondosan tisztán tartsa, ápolja mellét, amelyre komoly feladat vár az elkövetkező hónapokban. Először is vegyünk jó minőségű szoptató melltartót, amely alul jól támaszt, de jól tartja a mellet felül is. A lehajtható kosarú melltartó a mindennapokban igen praktikus viselet.. Előnye, hogy gyorsan, kényelmesen és higiénikus körülmények között szoptathatunk, de közben a mell nem marad tartás nélkül. Ha a melltartó nem lehajtható kosarú, akkor elől kapcsosat hordjunk. A melltartó vállpántja legyen széles, ne vágjon be. A felsőruházat legyen kényelmes, és praktikus, azaz könnyen hozzáférhessünk a mellhez.

A mellet és a mellbimbót minden szoptatás előtt mossuk meg. Erre a célra tiszta langyos víz elegendő tekintettel arra, hogy a bimbóudvar területén található mirigyek terméke védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben. Fertőtlenítő oldatok és szappan használata szárítja a bőrt, a bimbósérülés előfordulását fokozhatja.
A lemosás után gondosan törüljük szárazra a mellet. Jó ha minél tovább hagyjuk mellbimbót fedetlenül levegőzni.

Amikor teljes erővel megindul a tejelválasztás, napközben többször is kicsoroghat a tej. A kiszivárgó tejet a melltartóba helyezhető betéttel foghatjuk fel. A betétet gyakran kell cserélni.

 

A szoptatás módja

Az anya helyezkedjen el kényelmesen. Tartsa a csecsemőt mellmagasságban, megfelelően alátámasztava, teljesen az anya hasa felé fordulva úgy, hogy füle, válla,csípője egy vonalban legyen. Lehet szoptatni fekve vagy ülve: bölcsőhelyzetben vagy hónaljalatti helyzetbe.

 

A csecsemő mellre helyezése

A csecsemő helyes mellre helyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a csecsemő hatékonyan szopjon, és hogy bimbósérüléseket megelőzzük. A mell megtámasztásánál ügyelni kell arra, hogy az "C" alakban történjen, azaz a hüvelykujj a bimbóudvar felett, a többi ujj az emlő alatt legyen. (a korábban javasolt "ollótartás" helytelen) .A mell alatt lévő tenyerével és ujjával az anya emelje meg a mellét, így biztosítható, hogy a bimbóudvar alatti tejöblökből a tej szabadon kijusson.
Ha az újszülött elég éber és éhes, elegendő csak a bimbóval megérinteni a száját, máris működésbe lép a kereső reflex. Megérintve a gyermek alsó ajkát a mellbimbóval meg kell várni, míg az nagyra nyitja a száját, és ügyesen ráharap az emlőre. A csecsemő akkor tud hatékonyan szopni, ha a bimbó mögötti területből legalább 2,5 cm-t is a szájába veszi. Amikor ez sikerül, az anya húzódjon egészen közel, hogy a csecsemőnek ne kelljen erőlködnie. Szopáskor a csecsemő az emlőbimbó mögötti területre harap, száját tapadókorongként nyomja a bimbóudvarra, szopás közben nyelvével szájpadlásához préseli, szorítja a mellbimbót, és kipumpálja a tejet a tejöblökből. Helyes szopáskor a csecsemő ajkai kifordultak, nyelve félkörben simul a mellhez, az orrhegye és az álla érinti az emlőt. A csecsemő szopása és nyelése látható és hallható legalább 5-10 percen át.

A nem megfelelő módon történő szopáskor a tejöblök kívül maradnak a csecsemő szájából. Szája elzárhatja a tejcsatornák nyílásait, és csak kevés tej jön ki. Ezen kívül a csecsemő nyelve dörzsöli a mellbimbót, cumizik szopás helyett. Nemcsak a szopás mennyisége lesz elégtelen, hanem az emlőbimbó is kisebesedik.

 

A szoptatás gyakorlata

Az első hat hétben célszerű kezdetben éhségsírás esetén szoptatni, mert ez segíti a szükséglet szerinti tejelválasztás kialakulását. Mindkét mellből szopjon minden szopáskor, a következő szopáskor másodszori mellel kezdve. Később áttérhet az anya a váltott mellből való szoptatásra.

Addig szopjon, amíg a csecsemő magától el nem engedi a mellbimbót, abba nem hagyja a szopást.
Ez általánosan azt jelenti, hogy a szopás időtartama 10- 20 perc legyen alkalmanként. Az első hetekben a háromóránkénti mellre tétel a helyes gyakorlat, de a kívánság szerinti szoptatás is elfogadott. Ez utóbbi esetben a csecsemő 1-2 héten belül magától áttér a 7-8 alkalomra. A két óránál gyakoribb szoptatás nem ajánlott.

Sok csecsemő számára a nap legnagyobb élménye amikor szopik. Elég hamar megtanulható, hogyan különböztessük meg az igazi szopást attól, amikor a csecsemő csak játszik. Szoptatáskor látjuk, érezzük is az ütemes szopó mozgásokat, de az is megfigyelhetjük, hogy ha közben már nem nyel. Néhány percig nyugodtan hagyhatjuk a csecsemőt, hogy játszva szopjon.

Az emlő kiürítése fejéssel

Ha az anya igény szerint szoptat, fejésre csak bizonyos esetekben lehet szüksége, amelyek a következőek.

  • a tejképződés fenntartása, ha a szoptatás valamilyen okból nem lehetséges (pl.: beteg a csecsemő, vagy az anya)
  • a mell túltelődésének enyhítése miatt

Ezekben az esetekben a mell kiürítését már akkor meg kell kezdeni, amikor az még nem feszes, ezzel elkerülhető a fájdalmas túltelődés. A fejés módját minden szoptató anyának meg kell tanulnia. A kézi fejés hatékonyabb, mint a különböző felépítésű pumpákkal történő fejés.

A lefejt anyatej tárolása

A lefejt anyatej hűtőszekrényben 48 óráig, míg mélyhűtőben (-18°C) 3-6 hónapig tárolható.

 

Ha fáj a mellbimbó

Eleinte érzékeny a mellbimbó, hozzá kell szoknia ehhez az újfajta igénybevételhez. A mellbimbó kisebesedése ellen úgy védekezhetünk, ha az újszülött a csecsemő helyes mellre helyezésével nemcsak a mellbimbó, hanem a bimbóudvar nagyobb részét is a szájába veszi. Fontos az is, hogy a szoptatás végén óvatosan vegyük le a csecsemőt a mellről. Sohase húzzuk ki hirtelen a mellbimbót a szájából, mert ez felsértheti a mellbimbót. Ha ujjunkkal kicsit megnyomjuk a csecsemő állát, elengedi a mellbimbót. Egy másik módszer: egyik ujjunkat tegyük a bimbóudvar és a csecsemő arca közé, kisujjukat csúsztassuk a szája sarkába. Mindkét módszer arra készteti a csecsemőt, hogy kinyissa a száját, így a bimbó könnyen kicsúszik, és nem húzza vissza a csecsemő szájának szívó mozgása. A szoptatások között pedig szárazon kell tartani a mellbimbót.

Ha mindezek ellenére fájni kezd az egyik mellbimbó, pihentessük azt mellet egy napig, vagy amíg a fájdalom meg nem szűnik. A fájós mellet fejjük ki, a fájós mellbimbót naponta 3x kenjük be puhító krémmel, erre kiválóan alkalmas a Bepanthen kenőcs, amely védi a mellbimbó érzékeny bőrét. Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy szoptatáskor bimbóvédőt használunk.(a mellbimbóra illeszkedő puha gumivédő végén kis cumirész van, ezen keresztül tud szopni a baba.) Ha a szoptatás kezdetekor éles fájdalom nyilall a mellbimbóba, valószínű, hogy a mellbimbón repedés, seb van.

Kezdeti szopási nehézségek

A szülés utáni 3-4. napon gyakori, hogy az emlő hirtelen túltelődik, "belövell" a tej. A mell igen tömötté, nehézzé válik. A képződött tej forró, feszítő érzést okoz. Nehezíti a helyzetet, hogy néha az emlőbimbó környéke is duzzadt, nehezebben tudja az újszülött a szájába venni. Minél tovább halogatja az anya a teendőit (szoptatás, fejés) a hirtelen képződött tej csak felgyülemlik, tovább feszíti a mellet. Óvatos, meleg vízzel történő zuhanyoztatás felpuhítja a mellet, megkönnyíti a tej kiürülését, a fejést. A gyakori szoptatás segíti a tej könnyebb kiürülését, ami kezdetben nem egyszerű, mert az előtej és az átmeneti tej is sűrűbb, a tej-járatok pedig beszűkültek környező mirigyek duzzanata miatt.

Az emlőbimbó bőrének fájdalmas gyulladása szoptatáskor sokszor könnyet csal az anya szemébe. Nehezíti a helyzetet, hogy a fájdalominger gátolja a tej kiürülését, ez másodlagosan az emlő túltelődéséhez vezethet. Egy ördögi kör alakulhat ki. Az emlőbimbó bőrének kipirulása, fájdalmassá válása a szülést követő 2-3. napon szokott kezdődni. Szerencsés esetben egy két napig tart, majd magától elmúlik. Néha a bimbó egészen piros, berepedések, sebek vannak rajta. Ha az anya a ritkább szoptatás mellet dönt, az akut szak csak jobban elhúzódik. Nem megoldás az sem, ha a szopási időt 2-3 percre rövidítik le, mert a tej kiürülési reflex csak ekkor kezd működésbe lépni. Ha ilyenkor hagyják abba a szoptatást ez az újszülöttnek is rossz, a tej pedig nem ürül ki. Az anyának ki kell bírnia a kezdeti néhány perces fájdalmat. A bimbó megedződik és egy - két nap múlva meggyógyul.

 

Mit tegyünk, ha a folyamat elhúzódik?

  • Ellenőrizni kell a szopás technikáját, ugyanis ha az emlőbimbó nem kerül elég hátra az újszülött szájába a nyelv horzsolja, dörzsöli a bimbót.
  • Az emlőbimbónak lágy, rugalmasságot adó, hámosítást elősegítő kezelésre van szüksége. A Bepanthen kenőcs védi a mellbimbó érzékeny bőrét és gyorsítja a kialakult hámsérülések gyógyulását. Az esetlegesen a csecsemő szájába kerülő kenőcs nem okoz mellékhatást.
  • A fájdalmas emlőbimbó miatt a melltartó viselése, dörzsölése is kellemetlen. A sebet, gyulladást gyógyítja, ha levegő éri, szárítja. Ilyenkor különösen előnyös a lehajtható kosarú melltartó viselése.

A berepedt, vérző bimbóból a szopás során vér kerülhet az újszülött szájába, gyomrába. Az újszülött büfizése, bukása során friss véres, vagy barnás, emésztett vért tartalmazó anyatej jelenhet meg. Ez a jelenség általában nagy riadalmat kelt. Az újszülött egészséges, de vérköpése, vérhányása édesanyja emlőbimbójának berepedésére hívja fel a figyelmet. Az újszülött tünete az anyánál diagnosztikus értékű.

 

A szoptató anya étrendje

Egészséges táplálkozás esetén nincs szükség jelentős étrendi változtatásokra azért, mert az anya szoptat. Az étrend legyen változatos, tartalmazzon megfelelő mennyiségű fehérjét, vitaminokat és nyomelemeket. A napi teljes folyadékbevitel a szomjúságnak megfelelően történjen, de érje el a napi 2 liter mennyiséget. Ebből a tej a napi fél litert ne haladja meg. Amennyiben az első fokú rokonok között allergiás betegség fordul elő, vagy a kizárólag szoptatott csecsemő allergia tüneteit mutatja, célszerű az allergizáló anyag megkeresése. Leggyakrabban a tej, tejtermék, valamint a tojás átmeneti kiiktatása indokolt. A tünetek megszűntével ezek egyenkénti emelkedő mennyiségben történő visszaadását meg kell kezdeni.. Hiba a fent nevezett ételek teljes és tartós tilalma, tünetet okozó hatásuk bizonyítása nélkül. Erősen puffasztó ételek és olajos magvak nem ajánlottak a szoptatás idején.

A szigorú vegetáriánus diétát tartó anyák teje elégtelen mennyiségben tartalmaz B2és B12- vitamint, valamint vasat, kalciumot és cinket. Ezen kívül ilyen esetekben az anyatej mennyiségi és minőségi fehérje- összetétele sem megfelelő, ezért a gyermekekben egyes esszenciális aminósavakból hiány alakulhat ki. Amennyiben az édesanya ragaszkodik a szigorú vegetáriánus diétához, akkor a gyermekorvos feladata, hogy ezek pótlásáról gondoskodjon. Egyes esetekben ilyenkor szükséges lehet az anyatejes táplálás helyett mesterséges táplálásra áttérni.

 

Szoptatás, hitek és valóság

A tanulmány kiinduló pontja egy látszólag triviális kérdés : Hogyan lehet egy ilyen egyszerű és természetes dolog, mint a szoptatás, kérdéses a társadalom, a társadalom egészségéért felelős szereplők számára. Kérdéses annyira, hogy szükség van mind az anyák figyelmét felkeltő akciókra, mind a szakemberek képzésére. A valóság és annak bennünk élő reprezentációja nem esik egybe. Ha a távolság a valóság és a hit között, amelyet a személyes vagy tudományos tapasztalat köré építünk túl nagy, ez torzulásokhoz, értelmetlen cselekedetekhez és vitákhoz vezethet. E szabály alól a szoptatás ösztönzése sem kivétel. A szoptatást ösztönözni kívánó vitákban rendszeresen felbukkannak olyan állítások, amelyek nagyon természetesnek látszanak, és a szoptatásról alkotott hagyományos elképzelések közé tartoznak. Mennyi a valóság és mennyi a hit / hiedelem ezekben az állításokban? Elősegítik-e a cél elérését, és mindenek előtt: melyek ezek?

 

"A szoptatás lehetővé teszi a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulását"

Egy asszony, aki anyává válik, heves testi és pszichikai változásokon megy keresztül, a terhesség alatt, de a szülés során és a szülést követő hónapok alatt is.  Ebben minden asszony a saját útját követi, és ez függ a saját életétől, a gyermek apjától. Ezen az úton a szoptatás egy esemény a többi között. Mindenkinek a saját története szerint különleges jelentése van: egyes koraszülő anyák számára az elégtétel lehetősége, érzelmekben gazdag testkontaktus másoknak, a táplálás legegyszerűbb módja, egy másik anyának majdnem reflex, a végső kísérlet, hogy testi leválás idejét eltolja az anya. Ahány anya-gyermek, ahány család, annyi különböző jelentés kapcsolódhat a szoptatáshoz. A szoptatás nem garantálja, hogy az anya vagy apa jobban megérti a gyermek testi-lelki szükségleteit, mintha üvegből táplálnák. Nem egyedül a szoptatástól függ az anya-gyerek kapcsolat, még ha figyelembe vesszük is az egyedülálló testi és pszichikai mechanizmusokat. A szoptatás időnként segít az érzelmi nehézségek (szeparáció, koraszülés) okozta sérülések gyógyításában, támogatja az anyaságukban bizonytalan anyákat. Az anyai funkció az idealizációra alkalmas terület.

Mindannyiunkat érint, legyünk anyák, gyermekek, házastársak vagy apák. Olyan archaikus érzéseket ébreszt bennünk, amelyeket a legtöbbször a mindennapi tudat elrejt előlünk. Ezen a területen szabadon keletkezhetnek egyéni és kollektív hitek és mítoszok.

Jó néhány anya, aki a szoptatást választja, ebben a nagyobb kompetencia érzését találja meg. Egy anyának, aki elég jó anyának tartja magát, hogy Winnicot kifejezését használjuk, nagyobb esélye van, hogy megfelelően viselkedjen a babájával szemben. Mindennek, ami körülveszi az anyát, ezt a kompetencia érzést kellene erősíteni és ápolni.
De ugyanez nyugtalanítóbb eredményre is vezethet: "a jó anyák szoptatnak", tehát ahhoz, hogy jó anya legyek, muszáj, kell, kötelező szoptatni. A jelentésmező változása nyilvánvaló. Ezt az üzenetet közvetítheti akár a nyelv, akár az attitűdök. Ez fogalmazódik meg implicit módon a "szoptatás lehetővé teszi a jó anya-gyermek kapcsolatot" állításban. Az elég jó anya lehetővé teszi gyermekének, hogy megszerezze a majdani autonómiájához szükséges testi-lelki készségeket, és az utakat lehetetlen előre kijelölni. A jó anya nagyon elmosódott fogalom, az ember nem tudja, hol ér véget, annyira teljesnek és határtalannak tűnik. A fiatal anya idealizált.
Az állapotában először : derűs, mosolygós, boldog, eltelve attól, hogy betöltötte biológiai küldetését.
Aztán funkciójában : figyelmes, abszolút beleérzéssel az újszülött felé, azonnal kielégíti minden szükségletét, kész lemondani női vágyairól, egészen odáig, hogy képes megfeledkezni önmagáról, ő a tökéletes szeretet és áldozatkészség hordozója. Mint Szűz Mária jól ismert képe, akit a déliek szeretettel a "a jó anyának" neveznek. Vagy az anya elfogadja az érzéseit, félelmeit, kétségeit és ezeken keresztül hiteles kapcsolatot alakít ki gyermekével, és ebben az esetben nem közelíti meg a tökéletes anyát, vagy reménytelenül próbál a tökéletes anyához hasonlítani, és ez lehetetlenné teszi, hogy a saját útján közelítsen a gyermekéhez. A valódi kérdés tehát: hol van a szoptatás helye az egyes asszony számára? Egy feladatról van szó, amelyet végrehajtva képzeletbeli parancsnak teszünk eleget vagy arról van szó, hogy ez az egyik lehetséges módja az anyává válásnak.

 

"A szoptatás visszatérést jelent a természeteshez és semmi sem egyszerűbb"

Él az a hit, hogy létezett egy olyan történelmi időszak, amikor minden gyereket az anyja táplált anyatejjel. Eszerint az anyai attitűdöket a modern társadalom kulturális és szociális hatásai rontották meg, és ezek hatására távolodott el az anya természetes táplálási funkciójától.
Így van ez valóban? A legkorábbi antik kor óta, az asszírok, egyiptomiak, görögök, rómaiak alkalmaztak szoptatós dajkákat. Hammurabbi Krisztus előtt 1750 körül az első ismert törvénykönyvében kihirdette, milyen büntetésre számíthat a kötelességét elmulasztó szoptatós anya. Hippokratész (Kr. előtt 4. század) tanácsokat adott a megfelelő tápláláshoz és számos antik filozófus arra buzdította a fiatal anyákat, hogy maguk szoptassák gyermeküket és sorolni lehet a példákat. A XIV- XV. századtól évszázadokon át, különösen Franciaországban alkalmazták a szoptatós dajkákat. És ez minden társadalmi réteget érintett.
1793-ban a Konvent kimondta, hogy a szoptatás anyai kötelesség, legalábbis az olyan anyák számára, akik segélyt kérnek a nemzettől. A 18. században Párizsban évente kb. 19000 gyerek született, kb. 1000-t az anyja szoptatott, 1000-t állati tejen neveltek, és 17000 gyermeket dajkaságba adtak vidékre. A városokban a szoptatós dajkaság volt a szabály.  A családi házon kívüli dajkaságba adásnak több oka volt: Az egyház és az orvosok minden szexuális kapcsolatot tiltottak a szoptató anya és házastársa között, félve attól, hogy egy új terhesség, a testnedvek tana szerint veszélyeztetné a szoptatott vagy a születendő gyermeket.
Aztán a család megélhetéséhez minden kézre szükség volt, beleértve az anyáét is, aki így nem tudta a csecsemőjét is szoptatni. Voltak szociális-politikai okok is: a gyermeket egy szegényebb, de ugyanahhoz a réteghez tartozó családba adni, vagy egy felsőbb osztálybeli gyereket a családba fogadni, erős társadalmi hálót font, például a tejtestvérek sem házasodhattak egymással. A dajkaságban adás mellett hosszú ideje táplálták a csecsemőket állati tejjel. Elsősorban a gazdag parasztoknál volt ez tapasztalható: nekik voltak teheneik és kecskéik. A XVII. században Finnországban a legtöbb parasztgyereket így táplálták, fölszabadítva az anyát a nehéz mezőgazdasági munkák számára. A tehéntej fogyasztás jelentősen növekedett Franciaországban amikor a XIX. században a szülők inkább maguk mellett akarták tudni a gyermeküket, mint szoptatós dajkához küldeni őket. A kizárólagos szoptatás ritkaság volt: a parasztok szoptatott gyermekeit és a dajkaságba adott gyerekeket is nagyon korán kiegészítésként gabonapépekkel és más főzetekkel táplálták. Ennek szintén több oka volt. Az első szimbolikus. Egy francia mondás szerint a gyermek az anyja tejétől növekszik, az apja gabonájától gyarapszik. A neolitikum óta a homo sapiens növénytermesztővé vált. A gabonapép megevése szimbolikus, az apai táplálás megfelelője, egyben garanciát is jelent, legalábbis úgy hitték, hogy a gyerek gyorsabban növekszik, a gazdagság és a szülői gondoskodás jeleként. A másik ok, hogy a kolosztrumnak nem volt jó híre: az anyai szervezet elégtelen működéseként értelmezték, méregnek tartották az újszülött számára. Harmadik ok, hogy amikor egy dajka több gyereket is táplált, kiegészítő táplálással lehetővé tette saját maga számára, hogy mezőgazdasági munkát is tudjon végezni. A demográfusok a XVII. századtól kongatták a vészharangot. Erőfeszítésük, később az orvosoké, hogy megváltoztassák a csecsemőtáplálás módját, csak évszázadokkal később vezetett eredményre. A szoptatás nem természetes. Az a mód, ahogy az újszülöttet táplálják, a kultúra része. A táplálás az embernél kulturális aktus is, még ha elemi szükségleteket elégít is ki. Ugyanez igaz a szoptatásra is. A gyermek táplálása szociális viselkedés, amely bonyolult és sűrű kulturális szövetbe ágyazódik be. Az emberiség történetében a szoptatás csak egy kulturális attitűd a többi között és az, hogy valóban anyai cselekedet és nem bérdajka által valósul meg, nem túl régi. Ha elfedjük ezt a kulturális dimenziót, az egészségügy szereplői duplán ellentmondásos helyzetbe kerülnek: hogyan lehetséges, hogy ilyen sok energia szükséges egy ilyen természetes, egyszerű dolog elterjesztéséhez? Gyorsan jön a gondolat, hogy az anyák elvesztették természetes állapotukat, ösztöneiket. Egyes szakemberek széttárják a kezüket, mások képzéssel próbálják meg az anyákat biológiai természetükhöz visszairányítani. Mindkét attitűd erős frusztráció és szenvedés forrása. Az alábecsült anyák szenvedéséé, a szakembereké, akik igaznak tekintenek valamit, ami nem igaz.

 

"A szoptatás területén a Dél mutat példát."

A nem indusztriális társadalmakban az etnográfusok és antropológusok eltérő táplálási szokásokat írnak le. A szoptatás időnként kizárólagos, de a leggyakrabban alkalmaznak valami kiegészítő táplálékot, néha a születéstől kezdve. Az UNICEF jelentés a "világ gyermekeinek helyzetéről 1998-ban" szerint a 0-3 hónapos korban kizárólagosan szoptatott gyermekek aránya széles skálán mozog: Nigéria: 2%, ellenben Ruanda: 90%.

Az elválasztás gyakran későinek tűnik az ipari társadalmakéhoz képest (1 és 3-4 éves kor között), ez időnként a gyermek ritmusához igazodik, máskor radikálisan, egyik napról a másikra az anya megtagadja a mellét a nyugati mentalitás számára érthetetlen hadicseleket használva.

Az anyai szoptatás itt sem természetesebb, mint nálunk: itt is kulturális tényekre felel, különböző attitűdökkel és gyakran ellentmondásosan. Az anyatej hatásának eltúlzása ismét arra utal, hogy mennyi hit és elképzelés veszi körül az anyatejet. Az emberi tej hagyományosan hordozója különböző ambivalens tulajdonságoknak. Egyrészről csodálatos táplálék, amit a Szűz a saját melléből fakasztott, hogy meggyógyítson jó néhány szentéletű férfiút, vagy a közönséges asszonyok teje, amely mindenféle gyógyításra képes, még feltámasztásra is. A XVII. században úgy tartották, hogy a nő tejét szívni jót tesz a tüdőkórságban szenvedőknek és Diderot enciklopédiája is javasolja a női tejet, mint orvosságot.

Ma orvosi publikációkra hivatkozva és a szoptatás elterjesztését célozva azt állítják, hogy a szoptatás jobb teljesítményt eredményez többek között a látásélességben, a nyelv elsajátításban, a mindennapi intelligenciában vagy az iskolai sikerekben. Az idegsejtek vagy a retina sejtjei valószínűleg jobb teljesítményűek a legmegfelelőbb táplálékkal táplálva. Azonban nagyon sok tényező van, amelyik szerepet játszik az iskolai sikerekben vagy a nyelv elsajátításában, így merészség az anyatejnek ilyen hatást tulajdonítani. De féltek is az anyatejtől, mint erős méregtől, amely képes megölni az arra érzékeny gyereket. Hitek, amelyek mélyen beivódtak a népi képzeletbe, amint mutatják ezt az néprajzi-szociológiai vizsgálatok. Az anyasághoz kapcsolódó érzések hullámzása megtalálható az anyatejjel kapcsolatos elképzelésekben. Megőrizni a mindenhatóságot - talán ezt jelenti az, ha az anyatejet utolérhetetlen minőségű fogyasztási termékként értelmezik. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az anyatejre is a fogyasztói marketing szabályai lesznek érvényesek : a divat hatása, a családok és az egészségügy szereplői ismét dogmaként kezelik a kérdést. Az anyatej sem csodás folyadék, sem nem méreg : ez egy élettani termék, amelyet a tejmirigyek termelnek, hogy az anya táplálja gyermekét, és amely az esetek nagy részében élettanilag a gyermek igényeihez igazodik. Fontos tájékoztatni az anyát, hogy milyen fontos az anyatej a gyermek számára, de az is fontos, hogy ne ruházzuk fel képzeletben olyan hatásokkal, amelyeket nem ismerünk pontosan.  A szoptatás elterjesztéséhez egy új kulturális attitűd meghonosítása szükséges. A szociális-gazdasági feltételek, a mentalitás és a tudományos ismeretek fejlődése az utolsó évtizedekben lehetővé tették, hogy eltávolodjunk a tiltásoktól, a hagyományos béklyóktól, amelyek a szoptatáshoz kapcsolódnak. Ne áldozzuk fel ismét a valóságot a hiedelmeinknek.

 

Kapcsolódó anyagok

A csecsemő táplálása
Szerző:

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph