Minden évszakban megvannak a jellegzetes tevékenységek, melyeket szívesen űzünk, és adottságok, melyek befolyásolják a körülményeket, ennek megfelelően a mindennapin túl, jellegzetes sérüléstípusokkal találkozhatunk. Mivel hamarosan „beáll” az igazi tél, vizsgáljuk meg röviden, hogy milyen baleseteket kerülhetünk el megfelelő elővigyázatossággal, vagy ha már megtörtént a baj, mitévők legyünk. Milyen problémával keressünk fel szakembert, vagy mi az, amit mi is elláthatunk otthon.

Sebek

Évszaktól függetlenül, életünk minden napján találkozhatunk a legkülönfélébb sebtípusokkal, de télen, mikor az út csúszós, vagy gyermekünk hógolyózik az iskolaudvaron és elesik, akkor valamivel gyakoribb lehet az előfordulásuk. Természetesen otthon, amikor fogócskázik és nekiszalad a radiátor élének, vagy a lépcsőn elesik és az élébe üti a fejét,  elvágja késsel a kezét, vagy éppen a korcsolya éle sérti meg ujját, józanul, higgadtan kell végiggondolnunk a teendőket.

A vérzés típusa szerint egyrészt lehet hajszálér eredetű, amellyel a sebtisztításon és steril kötéssel való fedésen túl ritkán van orvosi teendő, egyszerű nyomással könnyen elállítható, még akkor is, ha nagyobb felületű horzsolás okozta. Amennyiben vénás eredetű vérzésről van szó, sötétvörös, nem pulzálóan ürülő vér látványától ne legyünk rosszul, hanem a sérült testrészt emeljük fel,  a sebet nyomjuk határozottan, és forduljunk orvoshoz, ha pár perc alatt nem áll el, nagyméretű vagy éppenséggel tátongó, arcon, nyakon, kézen van. Ha erősen pulzáló, friss piros vér ürülését észleljük, artériás eredetre gondolhatunk, melyet erős nyomással, vagy a testtájéknak megfelelő „artériás nyomásponton” való nyomással csillapítsunk, majd forduljunk orvoshoz.

A sebek típusai lehetnek: horzsolás, harapott, repesztett, vágott, metszett, roncsolt, zúzott, szúrt, lőtt sebzésformák. Azon túl, hogy mindegyik sebzésforma hordoz magában veszélyeket, mégis három forma kiemelendő: a lőtt, a harapott és a szúrt sérülések. Ezek nem megfelelő ellátása súlyos késői szövődményekkel járhat.

Amikor együtt karácsonyozik a család, esetleg Brúnó kutyánk is asztalhoz telepszik velünk, vagy beengedjük a házba, mert kint túl hideg van, óvjuk gyermekünket tőle, mert a legbarátságosabb kutya, aki még soha nem harapott meg senkit, ha mégis megteszi, orvoshoz járással ajándékozhat meg a bennünket. Harapott, szúrt, lőtt, roncsolt, szennyezett sebzéssel forduljunk orvoshoz!

Egy centiméternél nagyobb vágott, metszett, repesztett, zúzott sebzéssel érdemes szakemberhez fordulnunk. Bajt nem okozhatunk, ha gyermekünk sebét tiszta vízzel kimossuk, fertőtlenítő oldattal beecseteljük és steril kötéssel fedjük. Földet, ecetet, paradicsomot uborkát és társait a semmilyen sebbe se tegyünk!

Égés és fagyás

A legtöbb háziasszonynak, nagymamának decemberben beköszönt a főzőszezon, sütünk, főzünk jobbnál jobb süteményeket, tortákat, hol harcsapaprikást, hol kacsasültet. Vigyázat!!! A sok főzés, sok odafigyelést igényel a kicsik irányában, nemcsak azért, mert nem látjuk, hogy mit csinál a belső szobában, a konnektort piszkálja, vagy éppen felmászik a kanapé támlájára, hanem a konyhába besettenkedve magára ránthatja a forrásban levő vizet, a forró olajat, így megpecsételve karácsonyi hangulatunkat.

Télen, bár hideg van, esetleg alulöltöztetett gyermekünknek fagyási sérülés elszenvedésére kiváló vérkeringésének köszönhetően mégis minimális az esélye. Ennek ellenére mégis érdemes odafigyelni, hogy cipője ne ázzon be, és a gyermek a külső hőmérsékletnek megfelelően viseljen meleg ruházatot!

Mind az égési, mind a fagyási sérüléseknek több súlyossági fokozata van, otthon az első legfontosabb teendő az elkerülés. A forró víz, olaj, égő gyertya, csillagszóró, tűzijáték használata mind-mind elővigyázatosságot igényel. Ha a baj megtörtént, égés esetén azonnal hideg vizes borogatást-lemosást kezdjünk, majd hűtve, lehetőleg steril kötszerrel fedett kötéssel vigyük gyermekünket orvoshoz. Amennyiben fagyási sérülésre gondolunk, mert a gyermekünk ujja végén szúró fájdalmat jelez, vagy az ujjak éppen érzéketlennek, sápadt színűnek tűnnek, langyos vízben melegítsük azokat, ha hólyagosodást, elszíneződést észlelünk, vigyük orvoshoz!

Agyrázkódás

A leggyakoribb sérülésformáról, a koponyazúzódásról sajnos télen sem feledkezhetünk el. Csúszós utak, szánkózás, közlekedési balesetek és még megannyi oka lehet a fejsérülésnek. A szükséges óvintézkedésekkel (biztonsági öv, sebességkorlátozás betartása, téli gumi használata, biztonsági gyermekülés megfelelő használata), illetve védőfelszerelések alkalmazásával a súlyos sérülések általában elkerülhetőek. Ha mégis megtörtént a baj, akkor először a további baleset lehetőségét előzzük meg, majd gyermekünk vagy a szemtanúk elmondása alapján tudjuk meg, mi történt. Segíteni leginkább higgadtan és a tünetek, neurológiai jelek megfigyelése által tudunk majd.

Tünetek, amire figyeljünk:

• sérülés mechanizmusa (nagy erőbehatás),
• eszméletveszés (ténye),
• tudatzavar (átmeneti-teljes), aluszékonyság (alvásidő-késő este bezavarhat)
• kooperáció (hiánya),
• kifejezett duzzanat vagy éppen seb (jelenléte), orr-, fül vérzése-folyása
• vegetatív jel (hányinger, hányás (evés-kocsikázás bezavarhat), erős-fokozódó fejfájás, szédülés, látászavar jelenléte).
• pupilla (tágasságbeli különbség)
• görcsroham (jelenléte),
• például baleset esetén egyéb testtájék sérülése, komoly vérzés jelenléte.

Amennyiben ezek valamelyikét a baleset után közvetlenül vagy az elkövetkező 48 órán belül észleljük, sürgősségi osztályon jelentkezzünk, és meséljük el pontosan, hogy mi történt. Amennyiben több mint 2 napja történt a trauma, és gyermekünknek fokozódó panaszai vannak, neurológus (ideggyógyász) doktor lássa őt! Ha apró duzzanata, horzsolása vagy lassan, de enyhülő, azután múló panaszai vannak, pihenjen otthon pár napot, és 1 hétig torna alól mentsük fel!

Rándulások, ficamok, húzódások, zúzódások, törések

A téli sportok széleskörű elterjedésével a hozzájuk szorosan kapcsolódó jellegzetes sérüléstípusokról sem feledkezhetünk meg. Nem megfelelő erősséggel felcsatolt síléc, tudásunknak nem megfelelően megválasztott pálya, vagy egy apró figyelemelterelés, miközben 30-70 km/h sebességgel csúszunk, komoly következményekkel járhat. A térd oldal- és keresztszalagjainak sérülése, koponyatrauma, bordatörés, végtagi törések rövid és sajnos néha hosszabb távon is megkeseríthetik életünket.

Alsó végtagi sérülések:

Általában néhány nap kímélet, tehermentesítés borogatás, jegelés segíteni szokott. Amennyiben gyermekünk panaszai, ha még lassan is, de fokozatosan enyhülnek, konzervatívan kezelhetők. Amennyiben a térdízület egyik oldalán kifejezett fájdalom, duzzanat alakul ki a sérülés után, ennek egyik lehetséges oka az oldalszalag sérülése, amit viszont orvosunk ortézissel kezelhet. Sajnos amennyiben térdtáji, tehát combcsont-, lábszárcsont-, vagy térdkalácstörés következett be, a törés jellegétől, gyermekünk korától függően azt műtét és/vagy 4-6 hét fekvő, majd járógipsz rögzítés követheti.

Gyermekünk elcsúszhat, bokája maga alá fordulhat, ekkor a fájdalom és minimális duzzanat kialakulása normális következmény, nem kell azonnal orvoshoz szaladni. Amennyiben duzzanata kifejezett, bokája deformált vagy rendkívül fájdalmas, forduljunk orvoshoz. Ilyenkor lehetséges a külboka stabilizáló szalagrendszerének teljes vagy részleges sérülése, melyet megfelelő ideig való rögzítés után irányított gyógytornásztatással rehabilitálhatunk. A bokatáji törések jelentős része továbbra is konzervatívan kezelhető, de szóba jöhet műtéti megoldás is. Bokatáji törés általában 4-6 hétig rögzítendő, és bizonyos életkor felett véralvadásra ható gyógyszer adagolása szükséges.

Gyermekünk lábfejének és lábujjának rándulása, mely kismértékű és enyhülő fájdalommal és duzzanattal jár, otthon, konzervatívan kezelendő. Amennyiben lábtő- vagy lábközépcsont törést szenved el, 3-6 hétig gipszrögzítés válhat szükségessé. Lábujjtörése az előláb tehermentesítésével, esetleg ragasztásos rögzítésével kezelhető.

Alsó végtagi törések esetén számoljunk vele, hogy a törés jellegétől függően, bizonyos életkor felett, vagy testi adottságok (nagy testsúly, lányoknál menses) esetén véralvadás gátló kezelésben kell részesüljön gyermekünk, ezzel  elkerülve a nem használt végtag ún. mélyvénáiban kialakuló vérrögösödést.

Felső végtagi sérülések:

Az iskolában, otthon a kertben, vagy éppen az utcán gyermekünk elcsúszhat, eleshet, karjával kitámasztva próbálja meg elkerülni a fejsérülést. A gyermekkor két jellegzetes sérülése a csukló- és könyöktáji törés.

Gyermekünk otthon leeshet az emeletes ágyról, kanapéról, eleshet az udvaron, vállát megütheti. Amennyiben gyorsan múló panaszai vannak, úgy a törés valószínűsége alacsony. Amennyiben az érintett végtagot emelni nem akarja, kulcscsontjára mutat, lehetséges a kulcscsont törése, aminek műtéti ellátása ritkán jön szóba, mivel műtéti indikációja az elmozdulás mértékéhez és életkorhoz kötött. 2-4 hetes kezelésére általában hátizsák kötés és/vagy kétrészes felkarrögzítő tökéletesen megfelelő.

A felkar törések, kivéve a könyöktáji töréseket, relatíve ritkák, ellátási stratégiájukat az elmozdulás mértéke és gyermekünk kora határozza meg. Rögzítésükre orvosunk gipszet, kétrészes felkarrögzítőt, esetleg műtéti úton behelyezett titánium velőűrszegeket javasolhat.

Így elérkeztünk a gyermekkori sérülések egyik tipikus pontjához, a könyökízülethez. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy könyökünk használata nélkül mindennapi életünk, önellátásunk igen megnehezedne. Amennyiben nem működik megfelelően, nem tudunk fésülködni, enni, inni, tisztálkodni. Funkciója hívja fel fontosságára a figyelmet.

Jellegzetes sérüléstípus, amikor 1-4 éves gyermekünk kezét fogjuk, mikor is elcsúszik a jeges úton, keze nyújtott helyzetben megrándul. Ezt követően könyökét nyújtott helyzetben lógatja, nem tudja mozgatni és fájlalja. Ekkor egy jóindulatú könyökizületi tok becsípődés (tévesen könyökficam) alakul ki, amelyet, ha óvatos bemozgatás hatására sem javul, orvosnak mutassunk meg.

A könyöktájék sérülése gyermekkorban az egyik leggyakoribb lokalizáció. Jellegzetes sérülés, amikor el- vagy éppen leesik és nyújtott könyökére érkezik. Ha duzzanat és fájdalom nincsen, vagy panaszai gyorsan csillapodnak, ne vigyük orvoshoz, hanem jegeljük, borogassuk, pihentessük. Amennyiben duzzanata van, fájdalma nem csillapodik, gyermeksebészeti szakrendelésen mutassuk meg. Amennyiben törést, valódi könyökficamot diagnosztizálnak nála, műtéti ellátás, és/vagy konzervatív kezelés keretén belül 3 hét gipsz, felkarrögzítő válhat szükségessé. Rögzítés és fémeltávolítás után rögtön a rehabilitációra, a korábbi funkció visszanyerésére helyeződik a hangsúly, gyermekünknek ebben lehetünk nagy segítségére.

Az alkar és a csuklótájék sérülése élete során szinte minden gyermeket érint, legyen szó törésről, rándulásról vagy zúzódásról. Korcsolyázás közben eleshetnek, egymásnak ütközhetnek szánkózáskor, és még megannyi lehetőség van ilyen sérülések elszenvedésére. Ezekben az esetekben is igaz, hogy amennyiben minimális duzzanat mellett fájdalma szép fokozatosan enyhül, otthon jegeljük, kíméljük, tehermentesítsük. Ha duzzanata kifejezett, alkarja, csuklója deformált vagy csak igen fájdalmas, vigyük gyermeksebészeti szakrendelőbe. A sérüléstípustól, az elmozdulás mértékétől és az életkortól függően 3-6 hétig tartó gipszrögzítés, esetleg műtéti ellátás (velőűrszegezés, vagy tűződrótos rögzítés) jöhet szóba.

Kézujjak törései, rándulásai évszaktól függetlenül bármikor kialakulhatnak, igaz rájuk az általános elv. Amennyiben minimális duzzanatot látunk, és/vagy ha lassabban is, de enyhülő fájdalomra panaszkodik gyermekünk, pihentessük, borogassuk, jegeljük megfelelően. Ha fájdalma heves, duzzanata igen nagy vagy ujja deformált, vigyük gyermeksebészeti szakrendelőbe, de még ebben az esetben is ritkán kerül sor  műtéti ellátásra.

Összességében elmondható, hogy a traumás sérülések döntő többsége konzervatívan otthon kezelhető, amennyiben minimális a duzzanat, és a panaszok  néhány óra elmúltával  enyhülnek, nem szükséges orvoshoz fordulnunk. Fontos szempont, hogy ha a sérülés után rögtön nem is gondoltunk nagyobb bajra, de gyermekünk panaszai nem enyhülnek néhány nap alatt, hanem éppen erősödnek, akkor a lakhely szerint illetékes szakrendelőbe még mindig elvihetjük őt, és a fizikális vizsgálat, illetve a röntgen felvétel fényt deríthet kevésbé súlyos, de kezelendő sérülésekre.

Az otthon is kivitelezhető, konzervatív kezelés dióhéjban:

Legfontosabb a sérült végtag NYUGALOMBA helyezése, ez legtöbbször a panaszok csökkenését vonja maga után. A pihentetést kiegészíthetjük jegeléssel (óránként 10 percre rongyba csomagolt jég), vagy borogatással (szobahőmérsékletű, vagy hideg vizes). Izomrándulásokat, vagy ízületi húzódásokat ma már jó minőségű ragasztócsíkok megfelelő felhelyezésével is eredményesen kezelhetünk. A nem szteroid tartalmú fájdalomcsillapító kenőcsök, tapaszok legtöbbször hatékonyan alkalmazhatók.

Általános javaslatok gipsz viseléséhez

A gipszrögzítést nem véletlenül helyezték fel, önkényesen ne távolítsuk el, vigyázzunk rá, ne törjük el, és ha orvosunk másképpen nem rendeli, gyermekünk ne nehezedjen rá teljes súlyával!

• bármennyire is viszket alatta, ne engedjük vakargatni, ne tegyünk a gipsz alá semmit!
• víz, piszok, homok ne érje, mert nagyon kellemetlen meglepetésben lesz részünk!
• amennyiben gyermekünk végtagjának rögzítése szorossá válik, fájdalmat kezd panaszolni, ellenőrizzük, hogy a lába megfelelően van-e felpolcolva, vagy éppen keze a nyakába fel van-e kötve? A törés jegelése is sokat segíthet.
• ha gyermekünk mindent az orvosi utasításnak megfelelően cselekszik, de mégis panaszai vannak, lábát polcoljuk még magasabbra, kezét emelje a feje fölé 1-2 órára.
• Nem enyhülő panaszok esetén a rögzítés mihamarabbi (akár ügyeleten való) átpólyázása nélkülözhetetlen az érintett végtag jó keringésének megőrzéséhez!