Alapkőletételi ünnepség
Új fejezethez érkezett a Bethesda Gyermekkórház fejlesztése, ténylegesen is megkezdődik annak az új épületszárnynak a megépítése, amelyről tavaly született kormányhatározat. Az ünnepélyes alapkőletételre március 9-én került sor Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Ónodi-Szűcs Zoltán, az EMMI államtitkára, Huszár Pál, az MRE Zsinat világi elnöke jelenlétében. A meghívottakat dr. Velkey György, a Bethesda főigazgatója köszöntötte. A csaknem 6,3 milliárd forintos beruházás révén a betegek ellátása kényelmesebb és korszerűbb feltételek között valósul meg a jövőben. A projektben egyebek között új szülészeti-nőgyógyászati egység és gyermekpszichiátriai osztály jön létre. Kialakítanak egy koraszülött-intenzív centrumot, s modern, XXI. századi színvonalon fogadja a betegeket a megújuló sürgősségi osztály is, hogy csak néhányat említsünk a fejlesztések közül.
Az alábbiakban főigazgató úr ünnepi beszédét olvashatják:
Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Főgondnok Úr!
Kedves Vendégeink!
Szeretett Munkatársaim!
Voltam már néhány ilyen eseményen, de most élem meg igazán azt, hogy mit is jelent az alapkőletétel. Valami lélegzetelállító pillanat, mint mikor egy percre megáll a levegő, megáll az idő: felgyülemlett az energia, formába öntődni vágyik az akarat, de még tulajdonképpen csendes, egyhangú a föld: minden megvan a képzeletben, de még semmi sem látszik. Mint a teremtés nulladik napja.
Sokáig csak álmodtunk, és volt egy dilemmánk: Javasolták nekünk többen is, hogy menjünk innen, csináljunk valahol egy szupermodern zöldmezős Bethesdát, ez zsúfolt és idejétmúlt. De a mi földhözragadt szívünk tiltakozott: Ez egy szent föld, ahol annyi csodálatos dolog történt. Itt zongorázott Liszt Ferenc, itt dolgoztak százszámra a filadelfiás és lórántffys diakonisszák, itt tartotta hitben és szeretetben életben a Biberauer – Bodoky család a kórházat háborúkkal és diktatúrákkal dacolva, itt építettek az apáthys főorvosok országos hírű szakmai műhelyeket, és itt álmodta és alkotta újjá a Bethesdát Dizseri Tamás vezetésével a 90-es évek elején az a maroknyi csapat, amely mára megsokszorozódott. Mi azt gondoljuk, hogy ez a lelki energia, ez a hit itt akar továbbélni. Ezért maradtunk itt, és álmodjuk tovább azt a történetet, ami 152 éve mélyen a miénk.
Most tehát lélegzetvisszafojtva, teli tüdővel állunk, és várunk a teremtésre. Arra a teremtésre, aminek aktív, cselekvő részesei lehetünk. Sőt, mondhatom, hogy cselekvő részesei voltunk, mert a teremtés elkezdődött akkor, amikor az energia felhalmozódott, amikor a lelki és szellemi erő tárgyiasulni vágyott. Mert az egyik legizgalmasabb történet, amikor, mint a túltelített folyadékban a sókristályok, a szellemi és lelki energia egyszer csak kővé válik. Nem így épült a Lánchíd vagy az Akadémia a reformkorban, vagy akár a sokat becsmérelt új Nemzeti Színház egy bő évtizeddel ezelőtt?
Most kicsiben itt ilyesmi történik. Neuwirth Magda és a tanítványai szellemi energiájából született egy országos hatáskörű gyermekneurológia és kinőtte a kereteit. Ugyanígy a gyermekpszichiátria, a rehabilitáció, az intenzív ellátás, a gyermeksebészet vagy a gyermekbelgyógyászat sok-sok szellemi – lelki áldozatvállalás és szakmai fejlődés után levedli a bőrét és új, nagyobb, szebb külsőt és teljesebb tartalmat kap.
Talán még ennél is érdekesebb történet, ami nagyon bethesdás evolúció: hogy egyszercsak megjelenik a láthatáron, vagyis a betegek történeteiben és a szülők fájdalmas nézésében, de leginkább a gyerekek sírásában valami extrémnek tűnő igény, amit talán először olyan furcsának találunk, hogy leginkább el akarunk hessegetni magunktól. Aztán valaki közülünk komolyan veszi, a sajátjának tekinti, beviszi a közösbe, a közösségbe, és a miénk lesz, majd legtöbbször csodaszerűen, de azért gyötrelmes küzdelmek árán megvalósul. Így született az elmúlt évtizedekben a Bethesdában sok apróbb-nagyobb egyedülálló ellátás: a legismertebb az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ, de így indult az otthonlélegeztetés, az ADHD-s, a krónikus fájdalommal élők, a Down szindrómások vagy szklerózis tuberózások, mostanában pedig a spinális izomatrofiások gyógyítása. Említeni kell az ugyanígy létrejött szoptatási ambulanciát, SNI fogászatot vagy sportorvoslást is, de ha kicsit tágítjuk a horizontot, valósult meg az Anyák Háza, z egyedülálló szociális ellátórendszer, egészségkommunikációs aktivitás vagy égésprevenciós munka is a kórházunkban.
Most ez az újonnan teremtendő épület szülészetet, sürgősségi központot, MRI laboratóriumot és hospice ellátást fog befogadni ugyanilyen fejődéstörténettel. Ezek is olyan megszólítások, hívások, kérések vagy kihívások, amik bonyolultak, konfliktusokat generálók, borzasztó nehezek, de megkerülhetetlenek. Közösen állunk elébük!
Én hagy tegyek itt egy vallomást, ami egy kórházvezetőtől talán szokatlan: azon túl, hogy tisztelem és becsülöm a munkatársaimat, én személy szerint nagyon szeretem is Őket. Talán éppen ezért, mert ha sokszor sírva és a fogukat összeszorítva is, de vállalják, és hűségesen, szívből és nagyon magas szinten végig is járják ezeket a nagyon különös kitaposatlan ösvényeket. Ami most előttünk van, látom, hogy ugyanilyen lesz: ilyen sírva-nevetős, nagyon nehéz, de kegyelemmel teli.
Köszönöm mindazoknak, akik hozzásegítettek minket ehhez a különös kezdethez, különösen Miniszter Úrnak és Államtitkár Úrnak tartozunk hálával. Legyen az Úr áldása ezen a nagy nekiindulásunkon!
Dr. Velkey György