A következő hetek torlódó ünnepei és szabadnapjai miatt, idén szokatlanul korán, október 18-án tartottuk meg reformáció napi istentiszteletünket. Nekünk ez az ünnepség nagyon fontos. Ilyenkor szoktuk Bethesda-kitűzővel köszönteni 5 éves jubileumukon kollégáinkat, és azokat a meghívott vendégeinket, akiket ugyan munkaszerződés nem köt a Bethesdához, de a tágabb, a Bethesdát anyagiakkal, szellemiekkel támogató kör tagjai. Tiszteletbeli bethesdások.

Nálunk most minden kaotikus. Zajlik a felújítás. Az udvaron szerte szigetelő anyagok és helyükről kiszedett nyílászárók hevernek. A fő épületet zöld háló takarja, az állványokon szorgos munkások vakolnak, a megszokott útvonalak lezárva, semmi, senki nincs ott, ahol megszoktuk. Vagy ha ott is van, ideges, mert ki van forgatva megszokott rendjéből. Ráadásul sokasodnak feladataink. Épp egy határon túli pszichológiai konferenciát bonyolítottunk több, mint kétszáz résztvevővel, a kis előadóteremben továbbképzés folyt, és emellett még ment a napi ügymenet is.

Lehet így ünnepelni? Felemelt lélekkel gondolni szolgálatunk magasztos eszméire? Nem volt könnyű, de azt hiszem, sikerült. Többek közt ez a jó a Bethesdában. Reggel még nincs ablak a bibliatermen, de délután már senkit nem zavar, hogy a nagy lengőszárnyú ajtó felett bekandikál az ég. Hála Istennek, aznap nem esett.

3 órára, a kezdésre úgy ¾-ig megtelt a terem. Később többen lettünk. Dr. Hafenscher Károly, az Evangélikus Zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét, amelyet Pál apostol 2. Korinthusi leveléből vett. „…Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái.” A régi boltos, iparos így köszönt: Ajánlom magamat! Ám vajon köszönhet-e így a mai keresztyén? Az igehirdető oda futtatta ki gondolatait, hogy akkor vagyunk hitelesek, ha nem magunkat ajánljuk, hanem Jézus Krisztust, hiszen általa vagyunk, akik vagyunk.

Ünnepi előadónk Várszegi Asztrik, – volt pannonhalmi főapát  – a reformációt személyes értelmezésében tárta elénk. A bencések 1000 éve vannak Magyarországon. A reformáció 500. évfordulóját tavaly ünnepeltük. De mi bennük a közös? – tette fel a kérdést. Az egyháztörténelmet szakadások és viták alakították. Ma pedig az egység kérdése a legfontosabb. Történelmi példáin át mutatta meg, hogy Pannonhalmától Debrecenig az idők során hogyan fejeződött ki az egység, ha arról volt szó, hitünk megtartása nemzeti túlélésünk záloga is egyben. Zárásul két pápától: II. János Páltól, és Ferenctől idézett. Nagy kérdőjelek nyíltak az idézett szövegek által, melyeket előadónk nyitva hagyott.

Ezután főigazgatónk szólt. Mielőtt átadta volna a Bethesda-kitűzőket külsősnek – belsősnek, párhuzamot vont a késő őszre kitolódó idei nyár, és a helyzetünk között.

Aztán bekövetkezett a kitűzők átadása, Igazgató úr mindenkit személyes szavakkal méltatott. Dr. Gesztes Éva a Magyar Gyermekmentő Alapítván szakmai vezetője, Dr. Toldy Emil a Szent Ferenc Kórház főigazgatója, Dr. Hafenscher Károly az Evangélikus Zsinat lelkészi elnöke, Dr. Bicsák Krisztina a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Dr. Pászthy Bea a Semmelweis Egyetem I. Gyermekklinikájának pszichiáter vezetője, Nagy Attila az UTE gyermek,- és ifjúsági szakedzője vette át a tiszteletbeli bethesdássá avató kitűzőt a meghívottak közül.

5 éves jubileuma alkalmából: dr. Bóta Balázs, Farkas Viktória, Papp Edit, Kiss-Soós Eszter, Kató Éva, dr. Krasznai Judit, Jány Gabriella, dr. Mandula Tünde, Nemes Ágnes, Petró Andrea, Rácz Emőke, Szalai Imréné, dr. Ternai Zita, Varga Zsófia, dr. Patócs Barbara, Búzásné Vadászi Hajnalka és Szilágyi Józsefné vették át a díjat.

Az ünnepséget szeretetvendégség zárta, amiért különös köszönet Majoros Nórának, aki egy hirtelenült támadt szükséghelyzet miatt szinte a semmiből kényszerült előteremteni az asztalokra valót.

lő együttesnek. A Külső Üllői úti református gyülekezet zenekarának három frontembere: Szabó István, Balázs Péter és Kiss Sámson Endre modern feldolgozásban, fiatalosan, akkord és basszus gitárral, dobbal kísérve zengtek gyülekezeti és más énekeket a prózai részek között, és még az egybegyűlteket is megénekeltették.

-rgy-