„Szabolcs-féle légzésfunckiós vizsgálat” – avagy a III. Bel. kirándulása Esztergomba

Főnővérünk, Kovácsné Marcsi és dr. Szabolcs Andrea főorvosnő több héten keresztül egyeztetett, mi lenne az a közös program, ami az osztály dolgozóit felvillanyozná a stresszel és obstruktivitással teli téli hónapok után. Lázasan törték a fejüket, de csak nem jutottak dűlőre. Ekkor jött az osztály (akkori) szeme-fénye, egyedüli férfiorvosunk, aki több szempontból is „fehér holló”, és azzal rukkolt elő, látogassuk meg a szülővárosát, Esztergomot. A nyilvánvaló előnyök (jó közlekedés, ingyenes körbevezetés, megannyi látnivaló) mellett azzal is kecsegtetett, hogy a városnézés után rendelkezésünkre állna kis víkendházuk is. Így hát felkerekedett kis csapatunk egy verőfényes vasárnap reggelen, hogy meglátogassuk a nagy múltú várost. Már a vonatút alatt bebizonyosodott, hogy akik munka közben is állandóan esznek, azok a szabadidejüket is nagyrészt azzal töltik.
A vonatról leszállva kezdődtek a megpróbáltatások: az ígéretesnek tűnő lakról kiderült, hogy nincs is olyan közel, és egy „gigantikus méretű” hegy tetején helyezkedik el. Több kirándulónál anginás panaszok léptek fel, ám mit meg nem tesz az ember egy kis jutalomért!  A csúcstámadást hypoxiásan, oxigénpalack nélkül, de szoros orvosi felügyelet mellett tettük meg.
Rövid ejtőzés után elindultunk a városba, Kristóf doktor idegenvezetőket megszégyenítő felkészültséggel és magabiztossággal mesélt a műemlékekről. A Bazilikában további érdekes részleteket tudtunk meg egy lelkes vezetőtől a püspöki palást köveiről, már tudjuk, az sem mindegy, merre fordul a püspök botja, és még a számmisztika rejtelmeibe is bevezetett minket. A csapatból ekkor kivált „három grácia”, és erejüket fitogtatva felnyargaltak a Bazilika kupolájába, bár a szembe jövő óvodáskorú kisgyerekek kicsit kedvüket szegték.
Kimerülve tettük meg újra a hegyre vezető utat, ahol azonban már várt minket a terülj-terülj-asztalkám. Zágonyi doktor férfiúhoz méltón kiszolgált minket, lázasan grillezett,  míg a „lányok” a napon sütkéreztek, ettek-ittak, beszélgettek.
A hangulat a kisrádió beüzemelésével egy időben  tetőfokára hágott, többen dalra fakadtak és táncra perdültek a csodás időben.
Főorvosnő sztorizgatott, egyesek délutáni sziesztát tartottak. Az igazán tartalmas nap után, felszabadult hangulatban értünk vissza Budapestre. Köszönjük minden résztvevő és a kórház hozzájárulását, még sok ilyen kirándulást kívánok magunknak!

Dr. Szőllősi Anett