Bethesdások a MÉE debreceni kongresszusán
Idén június közepén Debrecen adott otthont a Magyar Égési Egyesület XXVII. Kongresszusának. Az egyetem elméleti tömbjének nagytermében sűrű programot állítottak össze a szervezők. A péntek délelőtti megnyitó külön érdekessége volt egy szaxofon művész néhány számból álló szóló produkciója. A kellő hangulatot megalapozva kezdődtek az előadások.
Az első szekció előadásai a klinikai döntések felelősségét, a katasztrófa helyzetekben nyújtható lehetőségeket, és egyéb esetbemutatásokat tartalmazott. Számomra a legérdekesebb Dr. Halmy Csaba előadása volt, aki egy afganisztáni tábori kórház plasztikai sebészeti tanulságait osztotta meg velünk. Sajnálatos, hogy a szekció (és mint később kiderült, a kongresszus) egyetlen pszichológiai vonatkozású előadása mindössze nyolc percet kapott, szemben a többi tizenöt/húsz perccel. Az ebédet követő második szekcióban jöttek a „mieink”. Egy kassai, majd egy pozsonyi előadást követően Dr. Kostyál Erika főorvosnő az Égésbetegség szövődményeiről, ezt követően Dr. Hollósy László a Bethesda Gyermekkórházba 2007-2011 között felvett égéssérült betegek adatainak retrospektív vizsgálata tanulságait osztotta meg a hallgatósággal. A feltett kérdések és reakciók egyértelműen pozitívak voltak, és külön kiemelték a gyermekekkel való foglalkozás extra terheit. A kávészünetet követően a harmadik szekció közepén adott elő Dr. Bene Ruzsena főorvosnő, aki két eset kapcsán a plasztikai sebész szerepéről beszélt a meningococcus okozta invazív betegségek ellátásában. A levonható következtetések mellett igen nagy hangsúlyt kapott egy másik intézménnyel (ebben az esetben a László Kórház Gyermekintenzív Osztályával) való szoros szakmai/baráti kapcsolat. Az előadások után a szálláshelyünk megkeresése következett, ami a Debreceni Nagytemplom közelében volt. A Hotel Obester rendkívül ízlésesen berendezett, minden igényt kielégítő szálláshely – legyen ez itt egyben a reklám helye. És amíg a többiek öltözködnek és készülődnek a Hotel Nagyerdőben megrendezett bankettra, hadd szóljak arról is, hogy miként jutottunk el ennyien (tizenöten!) egyetlen kórházból erre a kongresszusra. Még a tavasszal történt, hogy az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ miniszteri dicséretet és ezzel együtt járó jutalmat kapott, amiről a részleg vezetősége úgy határozott, hogy minél több munkatárs kongresszusi részvételét támogatja belőle! Ezúton is köszönjük ezt a szép és példaértékű gesztust! Az esti fogadást szerencsére nem befolyásolta rossz idő, a hangulatos kerthelységben először egy nagyon fiatal (tíz év körüli) dobos fiú mutatta be tudását, majd különböző díjak átadása következett. A valóban bőséges vacsora fénypontja kétségtelenül Szandi volt, aki korát jóval meghazudtolva, táncolva és kristálytiszta hanggal derítette jó kedvre az addigra már amúgy is remek hangulatba került társaságot. A másnap délelőtti program egy szakmapolitikai kerekasztal beszélgetéssel kezdődött, amely az égésellátás újraszervezett rendszerével foglalkozott. A negyedik, egyben utolsó szekció előadásait egy záróteszt írása követte. Az ezt követő ebéd elfogyasztása után még arra is volt lehetőség, hogy megtekintsük a Debreceni Egyetem OEC Bőrgyógyászati Klinika Égési és Bőrsebészeti Osztályának felújított szárnyát. A kötött programon túl volt egy kis idő városnézésre is, amelynek keretében elmentünk megnézni a Szt. Anna templomban lévő torinói lepel másolatot is. A nagy hőségre való tekintettel fagylalttal töltöttük fel légkondicionáló gyomorcelláinkat és hazaindultunk. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom/írhatom, hogy nagyon jó és hasznos volt így, együtt – köszönjük szépen a lehetőséget.
Németh Sándor
