A szénanátha a légúti allergia egyik megjelenési formája, a szezonális allergiás orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitis) és kísérő tüneteinek összefoglaló, közkeletű neve. Elsősorban a levegőben lebegő virágporok, pollenek illetve gombaspórák fehérjealkotórészei okozzák.

Tünetei

Klinikailag akkor állapítható meg, ha a jellegzetes tünetei közül – tüsszögés, orrviszketés, orrfolyás, orrdugulás – legalább két tünet napi rendszerességgel, fél-egy órán át megfigyelhető.

Fajtái

Két fajtáját különböztetik meg: a szezonális allergiás rhinitist, amelynél a tünetek időtartama rövidebb egy hónapnál, és a nem szezonális, ún. perzisztáló (állandó) rhinitiszt, amelynél a tünetek egy hónapnál tovább is fennállnak.

Ismert az egész évben fennálló tünetekkel járó rhinitis is, amit atka, illetve toll vagy állati szőr allergia okoz.

A szezonális allergiás rhinitisben a legismertebb tünet együttest (vizes orrfolyás, orrviszketés, tüsszögés, orrdugulás) gyakran kísérik szemtünetek, viszketés, könnyezés, kötőhártya-gyulladás, szem környéki ödéma formájában.

Gyakori a szénanátha társulása más allergiás kórképekkel, leggyakrabban asthmával, atopiás bőrtünetekkel. Olykor fáradtság, fejfájás, a koncentrálóképesség csökkenése kíséri a tüneteket. Vannak, akik a kellemetlen nátha következtében ingerlékennyé és depresszióssá válnak, nem nyugodt az éjszakai pihenésük. A panaszok súlyossága egyénenként, esetenként változó a legenyhébbektől egészen az életvitelt is érintő súlyos formáig. A nem szezonális, perzisztáló allergiás rhinitis esetében a tünetek hasonlóak, és egész évben fennállnak.

A kezelés

A kezelésnek több lépcsőfoka van, mely magában foglalja a megelőzést, az allergének és irritáló anyagok elkerülését és eltávolítását, a tünetek enyhítését, a gyógyszeres és az immunterápiát.

A gyógyszeres kezelés beállítása függ az adott eset körülményeitől, formájától, időtartamától, súlyosságától. Szénanátha, tehát szezonális allergiás orrnyálkahártya-gyulladás esetén célszerű a gyógyszereket a tünetek megjelenése előtt, megelőzésként alkalmazni.

Enyhe és közepesen súlyos esetben antihisztamin szedése javasolt a tünetek jelentkezéskor. (Ma már az antihisztaminoknak van „nem nyugtató” álmosító  fajtája is.) Helyileg is alkalmazhatók orrba, szembe vagy mindkettőbe ezeket a hatóanyagokat tartalmazó készítmények.

Ha a rhinitis közepes súlyosságú, és elsősorban orrpanaszokat okoz, akkor helyi hatású szteroidos kezelés javasolható az orrba, ha pedig elsősorban szempanaszok jelentkeznek, akkor helyi alkalmazású szteroid ajánlható a szembe.

Súlyos esetben is antihisztamin és szteroid tartalmú szerek helyi és orális alkalmazásának kombinációjára kerül sor. Fontos hangsúlyozni, hogy ne keseredjünk el az első beállított kombináció sikertelensége esetén, hiszen sokféle variáció létezik és minden betegnek más lehet az igénye.

Mindezek mellett alkalmazhatunk alternatív gyógymódokat is, ezek hatása azonban még tudományosan nem alátámasztott. Az allergének kerülése javítja a beteg állapotát, és csökkenti a gyógyszeres kezelés iránti igényt. Ezzel a módszerrel tünetmentesség csak ritkán érhető el, mivel az allergén teljes eltávolítása sokszor nehezen oldható meg. Inkább a nem szezonális rhinitis kiváltó okaival (atka, penész, állati szőr) szemben lehet valamivel eredményesebben védekezni, vagy ha valamilyen élelmiszerben található anyagra érzékeny. Az allergiás személy ne tartson hobbyállatot, a házi port kerülje, minden padló és bútorfelület, szőnyeg, függöny és bútorvédő textília lehetőleg könnyen és gyakran tisztítható legyen.

Ennél sokkal nehezebb a pollen és az egyéb, lakáson kívüli allergénforrás mértékének csökkentése. A betegnek figyelnie kell a pollenjelentéseket, a számára veszélyes pollen időszakában a lehető legkevesebbet tartózkodjon a szabadban, ne menjen gyomos, erősen pollen-szennyezett helyre, mossa gyakrabban a haját, kezét, arcát, viseljen napszemüveget. Magas pollenszám esetén tanácsos csukott ablakok mögött, zárt térben tartózkodni. Amennyiben lehetséges, az allergiás szezonra tervezze a beteg a szabadságát és lehetőleg töltse azt tengerparton vagy hegyi levegőn. Természetesen a pollenallergiától szenvedő is helyesen teszi, ha a házi poratka és a penészgomba-forrásokat igyekszik a lakásában a lehető legteljesebben felszámolni. A szénanáthát a jellegzetes tünetek alapján könnyű felismerni.

Kiváltó ok azonosítása

Nagyon fontos a kiváltó ok azonosítása: ebben egyrészt a beteg kikérdezése, az anamnézis felvétele segíthet, másrészt el kell végezni a bőrpróbát az allergén/ allergének meghatározásához.

A bőrpróbák a bőrbe juttatott allergén és a bőr hízósejtjein lévő specifikus IgE által kiváltott azonnali reakción alapulnak. A Prick-teszt a legáltalánosabban használatos: az alkaron a bőr felszínére juttatott allergén anyagon keresztül egy pontszerű hámsérülést ( karcolás) ejtenek a bőrön. Az azonnali reakció során a karcolás körül rövid idő alatt csalángöb és bőrpír mutatkozik. A diagnózis alapját a kórelőzménnyel összhangban lévő pozitív bőrpróba adja.

Szükséges lehet fül-orr-gégészeti vizsgálat elvégzése is. Az allergiás rhinitisre a sápadt, duzzadt nyálkahártya a jellemző. A szakvizsgálat a már diagnosztizált betegség esetén is hasznos, mivel fontos az esetleges szövődmények és kísérő betegségek kizárása illetve azonosítása érdekében. Fontos a kórelőzmények ismerete: a szénanátha szezonalitása, családi előfordulás, egyéb allergia (gyógyszer, étel stb.) megléte, háziállat a lakásban, illetve foglalkozáshoz kapcsolódó környezet hatások (poros munkahely, stb.).

Az allergiaszezon után mérlegelendő az immunterápia, az ún. hiposzenzibilizáció alkalmazása is, melynek célja – ahogy neve is mondja – a túlérzékenység enyhítése. E terápiával először kismennyiségben, majd egyre növekvő adagban juttatják az allergént a bőr alá fecskendezve beteg szervezetébe. Ez arra ösztönzi a beteg immunrendszerét, hogy olyan blokkoló vagy semlegesítő antitesteket termeljen, amelyekkel az allergiás reakció megelőzhető. Az immunterápia létezik injekciós formában, napjainkban azonban a könnyebb adagolású, praktikusabb csepp, vagy tabletta formájában adagolható immunterápiás formákat részesítjük előnyben. A tapasztalatok szerint az immunterápiát célszerű mielőbb elkezdeni, amennyiben a betegség tünetei alapján a betegnél ez a kezelési forma alkalmazható.

Szerző: Dr. Szabolcs Andrea

Kapcsolódó tartalmak: A sóbarlang és a légzőszervi betegségek