150 év öröksége – Bethesda csendesnapok

2016. január 1-én napra pontosan 150 éves lesz a Bethesda. Igaz, a szocializmus korszaka, az államosítással járó 40 éves szétszóratás időszaka megszakította az építkezést, de mára kiderült, nem visszavonhatatlanul. A közelgő jubileum adta az alapját idei csendesnapjainknak. Az 1992-es újraindulás óta eltelt 23 évben legalább két generációnyi ifjú nemzedék csatlakozott a csapathoz, eljött az ideje a hagyományok továbbadásának. A hosszú rákészülés után végül 35-en jöttek el Balatonfüredre, a református egyház üdülőjébe, az október 7-9 között tartott együttlétre. Orvosok, ápolók, más munkatársak vegyesen, a legtöbben azonban fiatalok.

A programot Steinbach József püspök úr nyitó áhítata alapozta meg. A Timóteushoz írt levélből vett részlet alapján két nagyon fontos gondolattal biztatta a csapatot, és rajtuk keresztül az egész bethesdás közösséget, melynek munkáját személyes tapasztalatai szerint nagyra értékelik a református egyházban. Egyfelől arra emlékeztetett, hogy örömhír bizatott ránk, másfelől arra, hogy nincs alkalmas, vagy alkalmatlan idő, amikor elő kell állnunk vele. Bíztatás, tanítás, egészséges lelkület, azaz a figyelmes jelenlét segíthet mindenki számára megérteni, hogy a gyógyulás miért és honnan lehet.
Az áhítat után dr. Szentágothai Klára és Prof. dr. Réthelyi Miklós képekkel gazdagon illusztrált vallomásban emlékeztek meg a történeti Bethesdáról. A Bethesda története nagyon sokáig egybefonódik a Biberauer-Bodoky család történetével, de ezen keresztül a a 19, 20. század számos eseményével és jelentős történelmi eseményével és alakjával.
Az este hátralévő részében Végh Endre családi pincészetét látogattuk meg, ahol borkóstoló és vacsora várt ránk.
Másnap folytatva a megkezdett témát Szarka Miklós lelkipásztor, családterapeuta előadását hallgattuk meg, aki az 1992 -es újra egyházi tulajdonba vétele körüli eseményeket idézte fel, mint közreműködő és szemtanú. Nagyívű előadását merészen egyetlen mondatban lehet összefoglalni. A „aha” élmény átélése az itt és mostban teszi lehetővé, hogy bekapcsolódjunk a múltban megkezdődött folyamatba, melynek hatásai akarva-akaratlanul itt vannak köztünk. Üzennek nekünk, formálnak minket, megérlelik bennünk a spirituális döntést. A következő két előadás már a közelmúltról, a 23 évről szólt. Először dr. Szabó Ildikó orvosigazgatónk elevenítette fel személyes tapasztalatait az időszakról. Legfontosabb gondolatként emelte ki a mesterek tiszteletét, az orvosi esküben megalapozott elköteleződést és vállalást és számos emlék felelevenítésével mutatta be ennek nehézségeit és örömeit. Sorompóné Fléger Ildikó a hagyományokról szólt. Arról az érési folyamatról, amelyben az ember feladatai közben rátalál hivatására és megtanul szolgálatára lenni másoknak, miközben maga is átalakul. Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték. A délután nagyobb része kötetlen szabadidővel telt. Sajnos az idő nem nagyon kedvezett a kirándulós programoknak, szakadt az eső. Ráadásul a visegrádi négyek elnökeinek találkozója is zajlott, ami némiképp korlátozta a mozgásos lehetőségeket.
Délután Németh Sándor és Dizseri András előadása következett. Németh Sándor élőben, Dizseri András előre elkészített hangfelvételen emlékezett meg az újra induló Bethesda egykori főigazgatójáról Dizseri Tamásról. Családi kötelékeik miatt mindketten sok érzelmet tudtak megmozgatni, mondandójuk középpontjában mégis a Bethesda értékeinek megmutatása állt, ahogy azt Dizseri Tamás megélte, bevezette, és továbbadta.
Az estében azután a már szokásos közös vetélkedő-játék segített feloldani a súlyos gondolatokat.
Pénteken délelőtt a kiscsoportok vezetőinek élő beszámolóit hallgattuk meg, melyekből megfogalmazódott az érintettség és a nehézségekkel való küzdelem sok eleme. Majd Velkey igazgató úr beszélt a Bethesda jelenéről és jövőjéről. Leegyszerűsítve három nagy téma köré szervezte mondandóját: rend, élhetőség, közösség. Majd Rideg Gyula tartott záró áhítatot a Magvető példázata alapján.
Végül a borús ég alatt séta hajókáztunk egyet a Tihanyi – öbölben. A csendes víz fölött egybe simult a táj, és kicsit meg is állt az idő. Az itt és most, a jelen és a jövő együtt, egy pontba sűrűsödött. Ilyenkor lehull, ami felesleges, az ember tisztábban látja, mi a dolga, célja. De hát ez az egész program értelme.
Köszönjük az Alapítványnak a programhoz nyújtott támogatást, a helyettünk is dolgozó kollégáknak meg a segítséget.

-rgy-