Miniszteri kitüntetettjeink Semmelweis nap alkalmából
Dr. Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője július 8-án kitüntetéseket adott át a minisztériumban a Semmelweis Ignác születésének 192. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
A Bethesdából két munkatársunk volt hivatalos, akiket elkísért a gyógyító közösség nevében Dr. Velkey György főigazgató és Benőné Székely Júlia gazdasági igazgató is.
Dr. Szabolcs Andrea az Újszülött- és Csecsemő Osztály osztályvezető főorvosa kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként a Pro Sanitate-díjat kapta meg.
Szakmai életútjáról írja: „Középiskolai tanulmányaimat a debreceni Tóth Árpád Gimnázium kémia tagozatán végeztem, 1979-ben érettségiztem. 1985-ben szereztem orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen (DOTE) Általános Orvosi Karán. 1985-1997 között a DOTE Gyermekgyógyászati Klinikáján dolgoztam. Érdeklődésem az általános gyermekgyógyászat mellett orvosi pályám kezdetétől elsősorban a neonatológia, a gyermekpulmonológia és az intenzív terápia felé fordult. 1989-ben csecsemő-gyermekgyógyászatból, 1992-ben neonatológiából, 1996-ban gyermekpulmonológiából szakvizsgáztam. A klinikai évekről elmondhatom, hogy rengeteget tanultam, és dolgoztam ott, kiváló kollégáim, “mestereim” voltak, az ott eltöltött 12 év egy életre meghatározó, kamatoztatható élményt jelentett.
1997 nagy változást hozott az életemben. Dr. Dizseri Tamás főigazgató és Dr. Velkey György főorvos úr hívó szavára, az azóta is változatlanul szeretett civis városból Budapestre, a Bethesda Gyermekkórházba jöttem. Magával ragadott Dizseri Tamás karizmatikus egyénisége, lelkesedése, a gyógyító közösségben való hite, bizalma, “a lehet ezt másképp is csinálni” attitűdje. Velkey György – a Gyermekklinikán pályatársam, barátom volt – “anamnézise” másfél évvel korábbra nyúlik vissza, de valószínüleg hasonló indítékok vezették a Bethesdába.
A Bethesda Gyermekkórházban másfél évig a I. sz Gyermek-belosztályt vezettem, majd 1999-től a III.sz. Csecsemőosztály irányításával bíztak meg. Az osztályon az általános újszülött és csecsemőgyógyászati megbetegedések kivizsgálása és kezelése mellett az újszülöttkori pathológiás állapotokkal foglalkozunk, valamint a koraszülöttek, „volt” koraszülöttek utóképeinek, utóbetegségeinek kivizsgálása és kezelése zajlik.
Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz,
meg hát az orvos is Isten teremtménye.
Sir 38,1-3
Emellett neonatológiai, csecsemő-gyógyászati, és gyermekpulmo-nológiai szakrendelést végzek.
A gyógyításban a szakmai tudás, a lelkiismeretesség, az alázat mellett a holisztikus szemléletű orvoslást tartom a leglényegesebbnek. A gyógyítás mellett mindig fontosnak tartottam az oktatást. Friss diplomás koromtól, előbb a DOTE Gyermekklinikáján, majd a Bethesda Kórházban is tanulmányi felelősként tevékenykedem. Ezt nem adminisztratív feladatként élem meg, nagyon fontosnak érzem a fiatal orvosok, szakdolgozók mindennapos továbbképzését, a szakmai tapasztalatok átadásását, a példamutatást és „baráti nevelését” is.
Ugyancsak elengedhetetlen a szülők, a család csecsemőgondozási, gyermeknevelési, gyermekbetegségekkel kapcsolatos ismereteinek bővítése. Ezt nemcsak közvetlenül a betegágy mellett művelem, hanem témába vágó ismeretterjesztő cikkek, ismertetők írása, szülői kérdésekre adott válaszok formájában is. A gyógyítás, oktatás mellett az orvosi hivatás szerves része a tudományos munka. Bár az egyetemen, fiatal orvosként aktívan részt vettem a klinikai kutatómunkában, előadásokat tartottam, cikkeket írtam, a későbbiekben ez irányú lelkesedésem, és aktívitásom alábbhagyott. Mentségemre szolgáljon, hogy bethesdás korszakomban mindig igyekeztem a fiatal orvoskollégákat, a szakdolgozókat előadások tartására, cikkek írására inspirálni, ötleteket adni. A munkafolymatokat pedig izgatottan követtem a háttérből, az elért sikereknek együtt örültünk. Ennek ellenére, úgy érzem ezen a téren vannak mulasztásaim, a bennem lévő “talentumokat” részben elfecséreltem.
A gyógyítást, a gyógyulást és a hitet elválaszthatatlannak érzem, egymásnak feltételei. Fontosnak tarom, hogy a megfelelő lélek és a tettek együtt jelenjenek meg a gyógyításban. „A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak. 2, 17)
Gyakori kérdés, hogy honnan van lelkierőnk a súlyos beteg gyerekek gyógyításához, honnan van a gyógyításba vetett hitünk reménytelen helyzetben is. A gyógyítóképesség az apostól leírása szerint a lélek adománya, vagyis több, mint alkalmazott tudomány. Több mint lelkiismeretesen végzett munka, de egyúttal több mint, csodavárás; kegyelmi ajándék a másik ember számára. „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítás kegyelmi ajándékait…. „(1Kor 12, 4-12)
Az orvosi hivatásunk legfőbb célja a gyógyítás, A beteg gyógyulása az „élet javára ” De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van amikor az ő kezében van az egészség, mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. (Sir 38, 9-14)
A mai egészségpolitikának talán legfontosabb feladata a gyógyítás, ápolás presztizsének visszadása, ehhez is útmutatást kaphatunk a Bibliából. Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye.Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják.
(Sir 38, 1-3)”
Hajdu Ágnes a Bér- és Munkaügyi Osztály vezetője több évtizeden át végzett kimagasló tevékenységéért, életműve elismeréseként a Nemzeti Erőforrás Miniszter Díszoklevelét vehette át.
1958 október 28-a óta dolgozik az egészségügyben, első munkahelye a Heim Pál Gyrmekkórházban volt, ahol visszaemlékezése szerint választhatott, melyik szakmát akarja kitanulni: a könyvelőit, vagy a bérszámfejtőit. Az utóbbit választotta, mert bár túl nagy kedve egyikhez sem érzett, „abban időszakban nem volt tanácsos válogtani, vagy nemtetszést megfogalmazni”. A feladatok sokasodtak és úgy beleásta magát a területbe, amelynek különösen munkajogi részei érdekelték, hogy 1971-ben munkaügyi osztályvezetővé nevezték ki. 1974-ben az Onkológiai Intézetbe vezette útja, ahonnan 1993-ban hívta el a Bethesdába Petőné Tarnai Erzsébet, az akkori gazdasági igazgató. A református intézménynek szóló elköteleződéssel jött, mint aki e hívásban nyeri el egykori döntése igazolását: amikor választania kellett a gimnáziumi felvételi és a konfirmáció közöl, ő az utóbbit választotta. Ma is derűvel emlékezik a jelenetre, amikor a dr. Dizseri Tamás főigazgatónak bemutatták: első szava az volt: „Fiatalabbra számítottam.” Később erre emlékezve együtt nevettek jó néhány év közös munka után.
Mindkét munkatársunknak szívből gratulálunk, életükre, munkájukra Isten áldását kérjük.
