Nagyhét szerdáján családias körben, minimál liturgikus keretek közt ünnepeltük meg a magunk húsvétját. Fő témánk a szabadulás volt. A témához tapasztalati szakértőt, egy személyben evangélium hirdető, bizonységtételre kész vendéget hívtunk. Boros Lajos évtizedeket ült különböző börtönökben. Ott tért meg, ott kezdte felfogni a „jó hírt”: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”  (Lk 4,17)

Ma már rendezett életet él, egy egyházi karitatív szervezetnél dolgozik, megnősült, nemrég született meg az elsőszülött kisfia. Hitelesen és semmit nem szépítve beszélt elrontott életéről, édesanyja kitartó szeretetéről, és arról az erőről, amely őt megragadta, legyőzte benne a gonoszt és az új élet lehetősőgét adta neki.

Az együttlétet közös ének, imádság vezette be és zárta le. Sztraka-Horváth Adrienn és Németh Zsófia fuvola játékkal járult hozzá az alkalom emelkedettségéhez.

-rgy-