Ha kettőnél több gyermeket vállaltok, hamar szembesültek a nagy kérdéssel, hogyan lehet jól nevelni és szeretni a középsőt, a „szendvicsgyereket”.
Bár a szendvicsgyerek-kifejezés bántónak is tűnhet, mégis tökéletesen jelzi azt, amit ezek a gyerekek átélnek. Ha végiggondolod gyermeked viselkedését, lehet, hogy úgy tűnik, nehezebb dolga van, mint a többieknek, sokkal többet kell küzdenie a figyelemért, az elfogadásért. De jó tudnod, és ezt benne is tudatosítani, hogy rengeteg előnye származik abból, hogy alkalmazkodó, harcedzett gyerek lesz belőle. Hamar rájön arra, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretné. A legnagyobbnak sokkal több minden jár, a legkisebb mindent megúszik, a középső pedig megtanulja és elfogadja, hogy az élet néha igazságtalan. Ne sajnáld, ne kompenzáld őt ezért, a legfontosabb, hogy próbáld meg megérteni a helyzetét, és ennek megfelelően alakítsd az életterét, szabályokat. S akkor ő is, mint minden testvére sokat profitálhat középső voltából. De mit is mondanak erről a szakemberek?
Ki is a középső?
Definíció szerint az számít középsőnek, aki valahol a legidősebb és a legkisebb testvér között született a sorban. Persze a születési sorrend nem az egyetlen meghatározó tényező, sokat számít a genetika, a testvérek közti korkülönbség (6 év korkülönbség után szinte újra elsőszülöttnek számít a gyermek), a nemek aránya – tudjuk meg Dr. Jeanné Loós Anita, klinikai szakpszichológustól. Hiába középső egy fiú, ha csak nővére és húga van, a neme miatt szinte ő is elsőszülött pozíciót tölt be. De általánosságban mégis megfigyelhető, hogy a szendvicsgyerekek, úgy érzik, túl későn születtek ahhoz, hogy kijusson nekik a privilégiumokból, amely a nagytesónak alanyi jogon jár, de túl korán ahhoz, hogy nekik is járjon az, ami a legkisebbeknek, a megenyhült szülői szigor. A legtöbb család, ha több gyermeket is vállal, megáll három gyermeknél, így a középsők lényegében a másodszülötteket jelentik.
TIPPÜNK: Keresd meg, mitől érezheti magát különlegesnek középső gyermeked. Kikérheted a véleményét egy-egy dologban vagy elviheted időnként külön kettesben programra, amikor csak veled van. Ha megoldható, ne minden ruhája a nagyobbtól származzon, az öröklött darabok mellett vegyetek neki egy-egy saját, általa választott szebb darabot.
Versenyezzek veled?
Kevin Leman Születési sor(s)rend című könyvében leágazási jelenségnek nevezi azt a természetes folyamatot, hogy minden gyermek a közvetlenül felette állót látja maga előtt mintaként, és ő van rá a legnagyobb hatással. A másodszülött így mindig az elsőhöz méri magát, s mivel többnyire a báty, vagy nővér erősebb, okosabb, vagy csak egyszerűen nagyobb nála, így a középső mindig új utakat keres magának. A gyerekek okosak, tudat alatt felmérik, hogy versenyre tudnak-e kelni a nagyobbal, vagy inkább teljesen más módon akarnak kitűnni, a figyelmet magukra irányítani. Ezért teljesen normális jelenség, hogy pl. a nagyobb a tanulmányaival tűnik ki, a középső inkább a sportot választja, a kicsi meg felveszi a családi bohóc szerepét – magyarázza Loós Anita.
TIPPÜNK: Segítsük kialakítani a gyerekeknek azt a területet, ahol ők kompetensnek, jónak, ügyesnek érzik magukat. Ha megoldható, ne írassuk mindegyiket ugyanoda, ugyanarra az edzésre, mondván, így egyszerűbb, mert csak a rivalizálást erősítjük. De ne is rakd őket áthághatatlan skatulyákba, te zenélsz, te sportolsz, te rajzolsz felosztással, mert bár így nem rivalizálnak, sok minden lehetőségtől fosztod meg őket.
Életstílus – választás kérdése
A középső gyerekek maguk alakítják ki életstílusukat, attól függően, hogy milyennek látják nagyobb testvérüket. Így teljesen eltérő magatartásformákat vehetnek fel, lehetnek nagyon szolgálatkészek, vagy ellenszegülők, vagy épp irányítóak, attől függően, hogy milyen a báty, nővér. A lényeg, hogy biztosan szembemennek az elsőszülött életstílusával. De pont emiatt nagyon sok ellentmondás feszül bennük, és a személyiségük sokszor teljesen talány. „Foglalkoztam egy családdal, ahol mindhárom gyereknek külön szobája volt, de a középsőéből nyílt a másik kettő szobája. Vagyis ő egy állandó átjáróház volt a többiek számára. Ez nem is tudatosult bennük, de amikor rájöttünk, hogy ez okozza a problémát, megértették a gyermek viselkedésének okát.”- meséli a pszichológus.
TIPPÜNK: Világosan tudassuk a gyerekekkel, kitől mit várunk, és életkorából adódóan kinek mi „jár”, milyen többletet jelent, hogy ő a legidősebb, középső, legkisebb. Fontos, hogy legyen saját terük, akár egy függönnyel leválasztott ágy, saját íróasztal, teremts nekik külön életteret.
Észrevétlenül
Akármilyen életstílust is választanak a középsők, egy biztos, őket alulról, felülről is szorongatják, s nagyon könnyen érezhetik magukat észrevétlennek. Elég, ha megnézzük a családi fotóalbumot, és megszámoljuk, mennyi kép van az első, okos nagyfiúról, nagylányról, mennyi a második gyermekről és mennyi az utolsó kis cukiról.
TIPPÜNK: A fotóalbum mindig kritikus része egy család életének, sok öröm és féltékenység forrása is lehet. Készíts nekik külön névre szóló albumot, vagy a családi éves albumban szentelj mindenkinek külön oldalt. Ehhez az is kell, hogy a gyerekekről legyen olyan fotó, amin csak ők szerepelnek egyedül, és nem mindig a többiek mellett állnak.
Társasági lények
Loós Anita, szakpszichológus szerint általában megfigyelhető a középsőknél, hogy sokkal szociálisabbak, társasági lények. Mintha ők nem a családban akarnák (vagy tudnák) megtalálni a társaságot, ezért kifelé fordulnak, és többnyire sok barátjuk van. Hiszen ott érezhetik igazán különlegesenek magukat. Ez elsőre akár szomorú megállapításnak is tűnhet, de hosszú távon ezek a gyerekek csak nyernek azzal a kapcsolati hálóval, szociális érzékkel, amit kénytelenek voltak megszerezni. Ebből fakad az is, hogy a középsők nagyon gyakran közvetítő szerepet töltenek be, a családban is, ill. később az őket körülvevő környezetben is.
TIPPÜNK: Ha sok a konfliktus a gyerekek között, próbáljuk megérteni, ki miért cselekszik úgy, ahogy, de csak akkor avatkozzunk be, ha mindenképp szükséges!
Szöveg: Bese Nóra
Szakértő: Dr. Jeanné Loós Anita, klinikai szakpszichológus
