Már egy ideje tanakodom, hogyan tudnám megköszönni a kórháznak azt a törődést, odafigyelést, amit a hétvégén kislányommal kaptunk – arra döntöttem, hogy megírom Önnek, a kórház vezetőjének tapasztalataimat.
Február 9-én, pénteken dél körül érkeztünk a kórházba 2.5 éves kislányommal kiszáradás gyanújával, ahol már az ambulancia előtti várónál egy hölgy (nevét sajnos nem tudom) látta, hogy fogytán van az innivalónk, így hozott nekünk a benti teából az itatópohárba. Már itt éreztem, hogy jó helyen vagyunk.
Amint megállapították, hogy gyermekemet be kell fektetni, dr Németh Viktor vett fel minket, aki úgy viselkedett kislányommal, hogy semmi félelem érzet nem volt a gyerekben. Teljeskörűen kikérdezett kislányom állapotáról és közben a nővér (akinek sajnos nem tudom a nevét) is nagyon támogatóan viselkedett. Vért vettek és bekötötték az infúziókat, mindezt teljes odafigyeléssel. Amikor megkaptuk az ágyunkat és elhelyezkedtünk a szobánkban, kislányom alhasi/oldaltáji fájdalmakra panaszkodva sírt, és a nővér, aki az infúziót figyelte akkor azonnal szaladt az orvosért, aki első körben vakbélgyulladásra gyanakodott és rögtön ultrahangra küldött minket. Az ultrahangon a hölgy (akinek szintén nem tudom sajnos a nevét) a lehető legnagyobb részletességgel vizsgálta a gyerek pocakját és megállapította, hogy vakbélre utaló jel nincs, ugyanakkor az egyik petefészek kb 3-szor akkora, mint a másik, de mivel Jázmin hólyagja köldökig tele volt, egy vizelés után újra megvizsgálta és akkor már egyértelműbb volt a helyzet. Időközben lehívták dr Tóth Katalin sebész orvost, aki Németh Viktor doktor úrhoz hasonlóan teljeskörűen tájékoztatott a helyzetről – egy zavarodott anyuka számára is érthetően, tisztán, együttérzéssel. A nővér segített összepakolni a ruháinkat és felkísért minket a sebészetre, ahol beszélhettem az altatóorvosnővel is. Este 6-kor vitték be gyermekemet a műtőbe, ahol laparoszkópiás műtét vette kezdetét, de egy idő után nyílt az ajtó és tájékoztattak minket, hogy vágni kell a kicsit, mert teljesen elhalt a jobb petefészek és nem lehet máshogyan eltávolítani. 8 után nem sokkal hozták ki a gyerkőcömet, aki utána az osztályon a többi kisgyerekkel együtt maximális figyelmet és törődést kapott a nővérektől.
Kivételesen hálás vagyok a belgyógyászatról az első nővérnek, aki végigkísért minket (később a műszakja végén vagy elején is benézett hozzánk), az éjszakás Eszter nővérnek, a nappalos Mária nővérnek, valamint egy nagyon fiatal hölgynek, akinek nem tudom a nevét (a hajvége vörös, talán így beazonosítható).
Azóta épül kislányunk, mostmár a „cérnákat” a pocakjában leszámítva makkegészséges. Tisztában vagyok vele milyen ritka ez a betegség és bele sem merek gondolni, hogy mi történik, ha nem ilyen alapos, lelkiismeretes csapattal találkozunk a Bethesda kórházban. Csak gratulálni tudok, mert a csapat, amit Ön, tisztelt Doktorúr a magáénak tudhat, kivételes. Önöknél rend van és emberség és szeretet. Köszönök mindent, munkájukhoz a továbbiakban is sok kitartást és erőt kívánva, tisztelettel: egy hálás anyuka
