Fogzási fájdalom – hogyan éljük túl?

Édesanyaként, édesapaként mindannyian át – (és túl)éljük a fogzás nehéz időszakát. Cikkünkkel szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy mivel lehet könnyebbé tenni ezt az esetenként embert próbáló periódust – összegyűjtöttük a fogzási fájdalom csillapításának lehetőségeit, különös tekintettel a hosszútávú fájdalomcsillapításra.

Általában elmondható, hogy bármilyen fájdalom jelentkezése esetén elsőként érdemes nem gyógyszeres fájdalomcsillapítást alkalmazni. Ez a fogzás időszakára különösen igaz, hiszen a 20 tejfog hosszabb idő alatt nő ki, elhúzódó, fel-fellángoló fájdalommal kell számolni – ilyen hosszú ideig egyetlen fájdalomcsillapítót sem szabad használni, így ajánlott egyéb módszereket is elsajátítani.

Legyünk jelen!

Banálisan hangzik, de a legalapvetőbb fájdalomcsillapító az, ha ott vagyunk a babának: simogatjuk, szeretgetjük, felvesszük, ha sír, megpróbáljuk elterelni a figyelmét játékkal, énekkel, mondókával. Egyértelmű, hogy ez nappal, kipihenten könnyebben megvalósítható, bátran próbálkozzunk vele újra és újra, többször is, amikor van elég lelkierőnk! A szoptatás az édesanyával való összebújás, a bőr-bőr kontaktus miatt szintén jótékony hatású lehet.

Klasszikusok újragondolva

Jól bevált, régi megoldás a rágókák használata, melyek a baba ínyének masszírozásával csökkentik a fájdalmat. Egyre elterjedtebbek a hűtőrágókák, melyek az érdes felületet hideggel kombinálják: hűtőbe téve a bennük található folyadék (általában desztillált víz) lehűl, a hűvös érzet pedig szintén nyugtatja a baba fájó, duzzadt ínyét. Fontos, hogy a hűtőrágókát ne tegyük fagyasztóba, az esetlegesen kialakuló jégkristályok felsérthetik a baba száját! Amennyiben nem kifejezetten erre a célra készült tárgyat engedünk rágcsálni a babánknak, figyeljünk arra, hogy ne legyen éle, illetve semmiképpen ne tudja lenyelni/ledugni a torkán!

A baba etetésének, itatásának minimális változtatásával is sokat tehetünk a fájdalom enyhüléséért: egyszerűen hűtsük le kissé a baba ételét, italát, sokkal kellemesebb lesz így a fogyasztása. Elkészíthetjük pl. a pépesített banánt fagyiszerűen – kisebb darabokat hagyva, jól lehűtve-, megpróbálkozhatunk jól behűtött tejbedarával, tejberizzsel.

Az első „fogmosás”

Használhatunk ujjra húzható fogkefét/fogdörzsölőt is a baba ínyének masszírozására –mellyel amellett, hogy csillapítjuk a baba fájdalmát, szép lassan rászoktathatjuk a babát a rendszeres „fogmosásra”, így mire kinőnek a fogacskák és tényleg elengedhetetlen lesz a fogmosás, már nem lesz neki ismeretlen az eljárás.

Rengeteg gél állagú, ínybe masszírozható, főként gyógynövény- vagy gyógyszertartalmú készítmény található a piacon, sok közülük megbízható, tanúsított termék. Széles palettáról választhatunk, arra viszont érdemes figyelni, hogy kifejezetten gyermekeknek való terméket válasszunk, illetve ellenőrzött forrásból szerezzük be a választott gélt.

Epres vagy narancsos?

A következő lépcsőfok a szisztémásan (nem helyileg) adható, patikában kapható, gyógyszertartalmú ( úgynevezett nemszteroid) fájdalomcsillapítók csoportja. Szintén óriási a lehetőségek tárháza, a legközismertebbek az ibuprofén-, illetve paracetamoltartalmú szirupok, illetve kúpok. Fontos, hogy 3-5 napnál tovább sose alkalmazzuk őket, a folyamatos használat ugyanis nagyban növeli a mellékhatások kockázatát. Próbáljunk csak végső esetben ehhez a megoldáshoz folyamodni – napközben igyekezzünk egyéb módszerekkel „túlélni” és ha lehet, csak az elalváshoz gyógyszert adni. Nem ajánlott az a megoldás, hogy a maximális adagolási idő után 1-2 nap szünettel ismét újrakezdjük –a heves fájdalom 1-2 nap alatt a babák többségénél enyhül, amennyiben ez nem így történik, inkább forduljunk az orvosunkhoz, hiszen elképzelhető, hogy más probléma áll a háttérben!

A nemszteroid fájdalomcsillapítók leggyakoribb mellékhatása a gyomorfekély kialakulása – mely ellen sokat tehetünk, ha a gyógyszert étkezés után adagoljuk, így az nem érintkezik közvetlenül a baba gyomrával. A hosszútávú alkalmazás másik fő rizikója az ún. analgeticum nephropathia (gyógyszer okozta veserendellenesség) kialakulása, mely szélsőséges esetben veseelégtelenségig (a veseműködés súlyos funkcionális zavaráig) fajulhat.

Honnan tudom, hogy nem is a fogzási fájdalom a probléma?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miként tudjuk (nagyjából) biztosra kijelenteni, hogy kisbabánknak bizony nő a foga. Általában mielőtt kibújnak a fogacskák, a baba ínye megduzzad, bevörösödik, erősen nyáladzik, illetve a széklete is minimálisan megváltozhat, nyálkásabbá válhat.

Végtelenül egyszerűnek tűnik, de első nekifutásra sokat segíthet –amennyiben még bizonytalanok vagyunk a nyűgösség, rosszkedv eredetét illetően-, hogy pontról pontra végigmegyünk a baba alapszükségleteinek listáján – elképzelhető, hogy gyorsabban megoldható a probléma, mint gondoltuk:

• Éhes? Szomjas? Szopizni szeretne?
• Bepisilt? Bekakilt?
• Fáradt? Nem aludt jól napközben?
• Front van? Fázik? Melege van?
• Megijedt? Közelségre vágyik?
• Túlzottan zajos, zavaró a környezet?

Elterjedt gondolat, hogy a láz a fogzás velejárója, megjelenése ilyenkor teljesen természetes – ez azonban ebben a formában tévhit. Enyhe hőemelkedés előfordulhat, azonban a láz kialakulása már inkább valamilyen fertőzést jelez. A fertőzések gyakoribb megjelenése ebben az időszakban egyáltalán nem meglepő, hiszen a babák mindent a szájukba vesznek, ha jön a foguk, így könnyebben el is kapnak mindenféle fertőzést. Ugyanez érvényes a széklet nagymértékű megváltozására is: a heves hasmenés is inkább fertőzés következménye, mint a fogzásé. Ha nagyon nem akar enni-inni kisbabánk, érdemes belenézni a szájába, hogy nincs-e benne valami szokatlan, szájüregi fertőzésre utaló elváltozás.

Szakértő: dr. Schlick-Szabó Anna
Szöveg: dr. Vissi Borbála