Tanuljon a gyerek nyáron?
Gyakran felmerül ez a kérdés, hogy jó-e, ha a gyereket a nyári szünetben is leültetjük a tankönyv mellé.
A legtöbb szülő attól fél, hogy a gyereke szeptemberig elfelejti az év közben tanultakat, és a szünet egy részében naponta egy-két órát tanul, ismétel a gyerekkel. Van, hogy maga a tanító kéri a szülőt, hogy foglalkozzanak a gyerekkel, mert nem megy a helyesírás vagy nehézséget okoz neki a számolás. Szinte nincs olyan iskola ahol a nyári szünetre ne adnának feladatokat, több kötelező olvasmányt a diákoknak.
A gyermekek persze azt mondják, hogy a nyár a pihenés, a kikapcsolódás ideje. És igazuk is van.
A gyerek akkor fog tudni igazán jól teljesíteni a következő tanévben, ha megfelelően kipiheni magát. Vagyis az a gyerek tölti jól a nyarat, aki arra használja fel, amire való: vakációzásra. Ami természetesen nem azt jelenti hogy a nap 24 óráját a számítógép vagy TV előtt tölti, hanem hogy sokat mozog, játszik, friss levegőn van, a családdal tölti az idejét, esetleg táborban, ahol új tapasztalatokat, barátokat szerezhet. És persze tanul, de nem tananyagot, hanem kerékpározni, úszni, főzni, barkácsolni stb. Így többet fog fejlődni, mint ha az egész nyarat tanulással tölti, hiszen az agy fejlődésének szempontjából a mozgásnak kiemelkedő szerepe van. Az új élmények pedig, az érdeklődést, valamint a tudás megszerzésére irányuló motivációt ébresztik fel a gyermekekben.
De nem szabad túl sok programot szervezni sem, mert az is fárasztó lehet. Például nem jó egész nyáron táborról táborra küldeni a gyereket. Szükségesek a szerzett élmények elmélyítése, feldolgozása, így kellenek a strukturálatlan időszakok is amikor „semmit tehet” a gyermek.
Fontosak az olyan tevékenységek is, amelyek eltérnek a mindennap megszokottól, s amelyeket a szülő és a gyerek közösen végez. Egy kis séta, kerékpározás vagy strandolás — és persze az eközben kialakuló beszélgetés – nagyon közel hozhatja egymáshoz a szülőt és a gyermeket.
Van persze olyan is, hogy a gyermekek akár maguktól is előveszik a tanszereket, vagy kérik, hogy most egy kicsit gyakoroljanak. Ilyenkor azonban ez játéknak minősül, amit csak addig fognak örömmel végezni, amíg valami érdekesebb elfoglaltság nem tereli el a figyelmüket. És persze van, hogy tényleg szükséges egy kis gyakorlás, ilyenkor fontos, hogy az utolsó két hét hétköznapjaira – lehetőleg délelőttre – tegyük ezeket a tanulós órákat.
Az átlagos gyermek, kamasz azonban szeretné élvezni a nyár örömeit, az iskolai kötöttségektől mentes szünidőt, mind, ahogy mi felnőttek is a szabadságunk óráit. Tehát kedves Szülők, gondolják csak el, hogy vajon lenne-e kedvük szabadságuk idején egy-két órát a munkájukkal tölteni, csupán azért, hogy ne unatkozzanak, vagy ne felejtsék azt el! Nem hiszem…
Szerencsére még előttünk a nyár, a vakáció, ne vegyük el ezt a gondtalan időszakot a gyerekeinktől, amit gyermekként mi is úgy vártunk, élveztünk!
Szegleti Gabriella
klinikai szakpszichológus
