Advent első vasárnapján egy kicsit mindig megáll az idő. Fellélegzünk, hogy van mit, Kit várnunk, hogy van remény a fényre, és előttünk van még négy teljes hét, hogy a lelkünk is felkészüljön az ünnepre. Ezen a délutánon hagyományosan összejövünk a Bethesdában családostul, gyerekestül, hogy örüljünk egymásnak. Most vasárnap is bőven megtelt az ebédlő, élelmesnek kellett lenni, hogy a koszorút kötők, kézműveskedők tenyérnyi helyet találjanak maguknak az asztaloknál. A gyerekek nagy örömére igazán eredeti bábelőadásban hallgattuk meg Pityke és a kökény meséjét, amelyben semmi sem az volt, aminek látszik. A gyerekek hatalmas fantáziával követték az olló, a zacskó és a vállfa átalakulását, s a végén mi felnőttek is elhittük, hogy a mesében – és talán a mi szívünkben is – minden lehetséges. A végén még azt is eldönthették, hogy a szerencsétlen pityke mégse fulladjon meg a kökénytől, hanem a gyors segítségnek köszönhetően vidáman folytatódott a délután… Közben az asztaloknál igazi műalkotások születtek, szebbnél szebb koszorúkat kötöttek idősek, gyerekek egyaránt. A szervezők ötleteket adtak, ragasztópisztolyt nyomkodtak a kezünkbe, termésdíszeket válogattak nekünk, hogy otthon minél szebb legyen az a koszorú. Lelkes segítőink pedig megtanították az érdeklődőket a csuhézás, a mézeskalácsdíszítés, a képeslapkészítés titkaira. Jól esett alkotni, újra gyereknek lenni és átadni magunkat annak a csendes örömnek, hogy együtt lenni és ünnepelni nagyon jó! De jó, hogy nem szürkék többé a hétköznapok, hisz itt az advent!

-bn-