Az Epi-klub nem adja fel!

Nem adja fel, mert miért is adná? Hiszen, akik tagjai a bethesdás, epi-klubos körnek, alig győzik kivárni, mikor találkozhatnak újra, nem hogy feladják. Másrészt az őszi epi-klubunk gerincét az a produkció adta, amit a „Nem adom fel” Együttes három oszlopos tagja (közülük az egyik énekes szólista Színai Tomi, táborozós pajtásunk) adott. Műsorukon sok ismert szám feldolgozása, de saját számok is szerepeltek. Közben meséltek koncert útjaikról, céljaikról, sikereikről és álmaikról is, így biztatva magukat és bennünket, hallgatóikat is, akik hálásak voltunk, amikor ráismertünk egy-egy népszerű dallamra, vagy a megszívlelendő gondolatok által érezhettük magunkat eltalálva.

Ugyancsak újszerű elem volt a szülők találkozása és beszélgetése Szabó Zsolttal, aki a Magyar Epilepsziával Élők Országos Egyesületének (Valentin Egyesület) elnöke. Ő motorbalesetből felépülve ismerte meg az epilepsziával élés valóságát és vette magára az egyesületi munkában a sorstársak gondját. És persze ott volt dr. Jakus Rita főorvosunk is, aki az aktuális szülői kérdések megválaszolásával ad rendszeres és pótolhatatlan támaszt ennek a közösségnek is. Természetesen van a klubnapnak néhány hagyományőrző része. Ilyen a kezdéskor a közös és kiadós éneklés gitárkísérettel, azután a bibliodráma játék Magai Margitkával, amely most a karácsonyi történetet tette kézzel foghatóvá, valamint a délutáni képnézegetés a korábbi programokról, amelyet kézműves foglalkozás követett. Ennek témája is az ünnepi készülődés volt. Lehetett karácsonyi üdvözlő lapokat gyártani Cserteg Dórával, angyali kis sapkákat készíteni gyapjú fonalból Kiss Adrienne EEG asszisztensünkkel, textil képeket lehetett nyomtatni kékfestő anyagra Joó Sándorné önkéntessel, és lehetett színezni előre nyomtatott képeket. Köszönet nekik is, valamint Sós Gabinak, Hegedűs Zolinak, Németh Sanyinak, és a konyhának, ugyanígy a szülőknek, akik saját házi süteményeikkel járultak hozzá az alkalom sikeréhez. Természetesen a szervezés és lebonyolítás fő érdeme Magai Margité és Kissné Bánfi Rozália főnővéré, akik valljuk be, lelkei ennek az összetartó csapatnak évtizedek óta. Végül mondjuk meg az „őszintét”. Idén kritikai észrevételt is kaptunk, nevezetesen R. Pali, aki amikor már csomagoltunk és hazakészülődtünk odajött és nagyon kedvesen, de határozottan fülbe súgta úgy, hogy a terem végén állók is hallják: „Gyula, te szerencsétlen! Milyen szervezés ez? Egy az, hogy nem volt népi tánc, de hogy agyagozás sem…?” – Aki csak hallotta, szívből derült, mert tudta, Palitól ennél szebb dicséretet nem is kaphatunk. Letolta felnőtt barátait, akiket szeret, és akiknek meg is bocsájthat. Hát nem nagyszerű dolog ez?

-rgy-