A Bethesdától Déváig és vissza

„Dévától Budapestig” címmel neves futók és számos önkéntes futni vágyó jelentkezhetett akár bizonyos szakasz, akár több száz kilométer lefutására, ennek nevezési díját pedig Böjte Csaba árvái javára fordítják. Ezzel e nemes céllal jelentkeztünk mi is, és kis csapatunk június 22-én elindult Dévára. Igazgatói “vezetéssel” (WV Transporter) Jakus Rita doktornő és lánya, Anna, Bodó Tímea doktornő, Palotás Anna doktornő és jómagam eredtünk útnak egy önálló életre kelt GPS segítségével, amely úgy döntött, hogy nem Aradot, hanem Temesvárt kell elsőként látnunk. Eme kisebb kitérő után sem fáradtan érkeztünk meg Dévára. Ott a helyi vezető idegenvezetésével megnéztük a kolostort, betekintést nyerhettünk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kolostor és bentlakásos ház működésébe. A kolostor folyosóján kihelyezett sok-sok megható tablón láthattunk képeket az Erdély és Magyarország területén működtetett bentlakásos, napközis, illetve anyaotthonos intézmények munkájáról, melyek arra szolgálnak, hogy a több száz árván maradt, vagy nagyon szegény körülmények között élő, illetve nehéz sorsú gyermeknek szerető és tiszta otthont, tanulási, kitörési lehetőséget adjanak. Az ismerkedés után szerény, ám ízletes vacsorát költhettünk el Böjte Csaba vendégszeretetét élvezve az ott élő családok (egy nevelő és 6-12 gyermek) étkeztetésére is szolgáló étkezőben. Este Déva szépségeit csodáltuk meg a naplementében. Másnap a reggelit követően Böjte Csaba misét mondott a sportolókért, futókért, kitartásra biztatva őket, majd a gyermekek külön erre a napra szerzett dalától kísérve elindult rendőri kísérettel, mosolygó gyermekekkel együtt a kis csapat a helyi útvonalon. A korábban induló csapat szakaszonként váltva egymást egészen Budapestig futott, és a Mozgás Éjszakáján értek célba Budapesten, a Hősök terén.
Mi a vállalt táv lefutása után megnéztük Déva várát, a várban serénykedő kőmíveseket, az ott élő kisrókát, majd ebéd után hazaindultunk, útközben egyik vendéglátónk kíséretében még  megnéztük Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén.
Utunk hosszú volt, a futás kissé fáradságos (nem mindenkinek!), de úgy éreztük mindannyian, hogy amit ott Csaba testvér irányítása alatt tesznek ezekért a gyermekekért, az szavakkal nem is írható le. A legszegényebb körülmények közül jövő gyermekek is a velük élő nevelők hatására önmagukban bízó, tanult emberekké válhatnak. Egy nagy-nagy, szerető, dolgos, tettrekész családot láttunk, kicsi gyermekeket tele nagy vágyakkal, amit nekünk az ott élő  Denisa így fogalmazott meg: “Majd ha egyszer nekem is lesz útlevelem, akkor végre én is elmehetek Magyarországra!”
Köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk, hogy ezzel is segíthettünk.
A továbbiakban is segíthetünk ezeknek a gyermeknek, Magyarországon Csobánkán lehet leadni a gyermekeknek szánt ruhákat, játékokat, adományokat, onnan továbbítják a megfelelő helyre.

Dr. Kárász Hajnalka