Ha 80 ember 3 hónap alatt 158 kg-ot fogyott, akkor a kórház teljes állománya 76 kg-os átlagsúlyt tekintve (2017-es adatok alapján a felnőtt férfiak 83, míg a felnőtt nők 69 kg-osak) nem egészen két év alatt fogyna ugyanennyit, vagy másként számítva, ha minden munkatársunk tartaná magát ehhez az ütemhez, kb. 80 hét után teljesen elfogynánk a kórházban. Nem biztos, hogy jól számoltam…,de az Életmódváltó program fantasztikus eredménnyel/eredményekkel zárult. De mielőtt még kiosztásra kerültek volna a díjak, rengeteg egyéb program várta a szép számú érdeklődőt a hét végére szinte nyáriasra forduló időben.   A folyamatosan mozgó tömeget egyszer próbáltam megszámolni, 78-ig jutottam úgy, hogy kimaradtak az ebédlőben lévők, a konyha mögött főzők, illetve az éppen WC-re igyekvők.  A Családi Sportnapot Bencze  János egy rövid áhítattal nyitotta meg, aki Ézsaiás szavaival hivatkozott az erejükben mindig megújuló, lankadatlan emberekre, akik az Úr segítségével szárnyalhatnak, mint a sasok. Ezek után kezdődhetett aaaaaa ZUMBA!!! Most a kertben, szabad levegőn hódolhattak szenvedélyüknek a résztvevők, Katona Zsuzsi vezetésével. Közben ezalatt elkezdődtek a folyamatosan „működő” egyéb lehetőségek: az arcfestés, a masszírozás, a kéztetoválás, az agyagozás és bőrözés, az ugrivár, valamit az aszfaltszínezés. (És akkor még nem is beszéltem a lovaglásról, meg az íjazásról, de csak azért, mert ezek elmaradtak.) Az egyre erősödő pörkölt illat terjedéséről szakácsaink gondoskodtak, szerintem a Szerencs utcai felüljárón is érezni lehetett, hogy nem akármilyen buli van a Bethesdában. A zumba után Polonkai Zsófi a tőle megszokott ritmusú és nehézségi fokozatú alakformáló tornára invitálta a kertbe a munkatársakat. Nem sok idő volt lazulásra, következett Zemlényi Bori, aki az SMR hengerezés rejtelmeibe avatott be minden érdeklődőt. Következett a kerekasztal beszélgetés, fantasztikus vendégekkel. Eljött a háromszoros olimpiai bajnok, Szécsi Zoltán, aki – mint szintén életmódváltó – mesélt a hivatalos sportpályafutása utáni életéről, tanyájáról és lelki békéjéről ebben az új környezetben. Jó volt hallani Tőle, hogy nem az eredmény és a siker a leglényegesebb elemei a sportnak! Maráz Zsuzsa háromszoros Ultrabalaton- és Spartathlon győztes futótól megtudtuk, hogy miként lehet futva enni, inni, de még aludni is! Döbbenetes, ha belegondolunk, hogy amíg mi 24 óra alatt mennyi mindent csinálunk, és épp a másik oldalunkra fordulunk éjjel, addig Ő, 246 km-t fut, szakadó esőben, dacolva a fáradtsággal, fájdalommal, monotóniával, kb. ugyanennyi idő alatt.  Hogy mi a titka ennek  – szerényen annyit mondott: az öröm benne. Ács Franciska lovasterapeutát már jónéhányan ismertük, főleg az Ilka utcai részlegek dolgozói közül. Ő az, aki hetenként több alkalommal látogatja amerikai minilovával a Neurológiai Osztály, illetve  a Mentálhigiéniai Részleg kis betegeit. Sokat mesélt gyerekkoráról, a tanyasi élet emberpróbáló és faragó nehézségeiről, illetve az életét alapvetően meghatározó állat szeretetéről. Megható volt hallgatni ezeket az őszinte és kedves vallomásokat – igazi élmény volt és marad, azt hiszem, mindenki számára. Aztán eljött a várva várt pillanat, a nap fénypontja, az „Éhezők viadala” eredményhirdetése. Csikós Bálint igazgató úr adta át a jól megérdemelt díjakat a csapatok tagjainak. Most, előzetesként csak annyit, hogy összesen 158 kg-ot fogytunk (én ebből speciel 20 dkg-ot). A csapatverseny első három helyezettje, az ITÓ-ka, a Dundi Krumplik (Rehab.) és a Kalória Killers (III.Bel.) lettek. Gratulálunk minden résztvevőnek és szurkolónak, családtagnak egyaránt! Miután nagyon megörültünk a helyezéseknek, következhetett a bográcspörkölt (sertés- és/vagy   vaddisznó), galuskával, uborkával…, utána házi süti!!! Nem csoda, hogy ezek után inkább a sakk szimultánt szerettük jobban, de hamar a ping-pong asztalok mellett találtuk magunkat, (közelebb volt a sütis asztal is, valljuk be!)    És míg az ebédlőben Lehőcz Józsi verte rommá a felnőtteket sakkban, és zajlott a Bartha Család (Dani és Csaba), illetve Ihm Zsófi győzelmi sorozata ping-pongban, addig a hűs fák alatt Korzenszky Klári mesélt/zenélt a kicsiknek.  Topolánszky Dani pedig az eddigre elfáradt tagjainkat próbálta helyremasszírozni. Végül következett az utolsó program, a városligeti futás, „babakocsival”.

Változó összetételben, nagyon sokan voltunk ott együtt egész nap. Nem láttam szomorú arcot. Tényleg!

Németh Sándor