Elhunyt dr. Neuwirth Magda

Május 4-én este elhunyt dr. Neuwirth Magda  neurológus főorvos, Epilepszia- centrumunk szakmai vezetője, a szakma, kollégái és betegei által nagyra becsült  és szeretett mindannyiunk Magdája. Temetése a Farkasréti temetőben május 16-án, 13 órakor lesz.

Abigél legendája: Magdát Abigél legendája lengi körül. Mikor tanítványaiként bekerültünk a „földkerekség legszigorúbb iskolájá”-ba, az önálló szakorvosi létbe, azt éreztük, amit az újdonsült Matula növendék Gina, Magda kedves regényéből: félelemmel vegyes büszkeséget. „De Abigél, a csodatevő Abigél mindig segített. Ez a szép neoklasszikus alkotás, aki – ki tudja – tán több száz éve áll a Matula udvarán, ha valami irtózatos nagy baj van, segít. Ez a szigorú, zömök világ tele van buktatókkal, itt nincs védőszent meg amulett, és Istent sem zaklathatod mindenért. Abigél segít. Nem tudom, hogy csinálja, de mindent el tud intézni valamiképpen”.
Magda mindig segít. Segít, ha nagy baj van, segít, ha kis gond van, mindig derűsen, mindig természetesen, mindig megnyugtatóan, egyszerűen és magától értetődően.
Ez Magda legendája… (dr. Hegyi Márta)

Neuwirth Magdolna 50 éve dolgozott orvosként, a kezdetek óta mindig a legelesettebb betegeknek, a sérült gyermekeknek áldozta tudását, szeretetét. A Heim Pál Kórházban végzett több évtizedes gyermek- belgyógyászi és neurológusi munka után, az Apáthy, majd a Bethesda Gyermekkórházban dolgozott. Nevéhez fűződik az azóta már országos hírnévre szert tett Neurológiai Osztály, illetve Epilepszia Centrum megszervezése és felépítése. Az ország szinte bármely pontján találkozhatunk olyan szakemberekkel, akik az ő keze alatt tanultak. Tanítványai, munkatársai és a betegek családjai körében általánosan elismert, hogy nemcsak elképesztően nagy tapasztalati háttéren nyugvó szakmai tudását adta tovább, de közben példaképpé is vált, akinek diakóniai szemléletét, empátiás készségét is sokan eltanulni, és követni igyekeztek. Tíz éven át osztályvezetőként, nyugdíjazása óta kórházunk Lórántffy Zsuzsanna Részlegének szakmai vezetőjeként gyakorolta hivatását. Évente átlagosan közel négyezer neurológiai beteget látott el járóbeteg rendelésén és mintegy ötszáz krónikusan beteget gondozott tartósan. Közülük kiemelkedik az a csoport, amelyik az epilepszia legsúlyosabb formájában, a gyógyszerekkel nem meggyógyítható „katasztrófa-epilepsziában” szenved. Minden követ megmozgatott betegei segítésére. Nem egy alkalommal maga támogatta a családokat, betegeit: például egy drága gyógyszer megvásárlásával, élelmiszer és ruhacsomaggal, közvetlen pénzbeli segítéssel, vagy személyes látogatásaival (vidéken is), érdeklődő, támogató telefonhívásaival. Már-már közmondásos, hogy a krízisben lévő családok számára 24 órás „telefonos lelkisegély szolgálattal” állt rendelkezésre.

Ez év januárjában innen a Bethesdából vitte el a mentő, trombózis, majd két egymást követő agyvérzés érte. Az életveszélyes állapotok sorából amerikai úti kollégái sikerrel kihozták, megkezdődött a rehabilitációja, végül azonban teste-lelke anyák napjára végleg elfáradt. Testvéreitől körülvéve a Rókus kórház egyik osztályán aludt el örökre. 75 éves volt.

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza saját halottjának tekinti. Családja gyászában osztozva, hálát adunk Istennek Magdáért, szolgálatáért, mindannyiunk felé sugárzó szeretetéért, melynek hiányát, akik ismertük, magunkban hordjuk, amíg élünk.

-rgy-