Ellátósok Igalon
Az ellátósok – egyszerűbb néven a takarítók – közül tízen, június 4-6 között immár 3. alkalommal vonultak el Igalra, kórházunk (tbk.) csapatépítésre szánt üdülőjébe egy kis testi-lelki töltekezésre. A korábbi élményekre emlékezve vezetőjük Pap Márta kórházhigiénikus és Berényi Márta korelnök már tavaly novemberben elkezdték szervezni a programot és verbuválni a csapatot hozzá. Az utóbbi nem volt nehéz, hiszen az alkalom némiképp jutalomnak is volt szánva, mert az utóbbi idők felújításai, no persze meg a nagy forgalom miatti napi ügymenet extra feladatokkal terhelte a „takcsi nénik” csapatát.
Az egy egész és két fél napos kirándulásra elkísérte őket Gyűszű Katalin mint a humán ügyek felelőse és Rideg Gyula kórházlelkész. A program úgy épült fel, hogy legyen benne sok fürdői program – Igal egyik áldása a termálfürdő – legyen kulturális esemény, és persze legyen a lelki feltöltődésre való beszélgetős, játszós együttlét is.
Utólag megállapíthatjuk: remekül sikerült az együttlét. A fürdőben már megnyilt a szabadtéri úszómedence, így aztán mindenki kedvére választhatott a vizes-örömök sportosabb vagy nagyanyósabb változatából. Elmentünk Zalába, ami itt most nem a megyét, hanem a somogyi kis zsákfalut jelenti. Itt található ugyanis Zichy Mihály, a romantikus festészet egyik legnagyobb hazai mesterének egykori háza. Ma emlékház és kiállítóterem, amelyben avatott vezetéssel és az személyes tárgyak, festmények, családi bútorok között járva-kelve sejthettük meg a cári család és Európa más nagyjainak udvaraiba bejáratos, nemzetközileg jegyzett művész rövid magyarországi tartózkodásainak hangulatát.
Útban oda megálltunk az andocsi kegytemplomnál, amelyben Tamás atya, a helyi plébános vezetésével vettük végig a templom és berendezésének történetét. Különös nevezetessége a helynek, hogy lassan 3 évszázada gyűlnek itt a Mária szobor számára készült hímzett, varrott, festett ruhák, melyeket a plébánia kiállító termében meg is lehet tekinteni.
A kultúrprogramok, a fürdés és a csoportfoglalkozás mellett azonban a legfontosabb élményt mégis az esti és a programok közötti beszélgetések adták. Különösen emlékezetesek maradnak azok a beszámolók, amelyek arról tanúskodtak, hogy a „takcsi-nénik”-nek is meg van a maga nagyon sajátos és szorosan kötődő kapcsolata a betegeinkkel és hozzátartozóikkal. Ahogy ezekről beszéltek, ahogy egy-egy súlyosabb, sokáig ápolt betegünk sorsát követik a gyógyulás után hónapokkal, évekkel, valamint ahogy látszik, mennyire tisztában vannak a bethesdás lét jelentőségével, arról győzött meg, hogy számukra nemcsak szólam a „gyógyító közösség” elve.
A komoly beszélgetések mellett azért a második estébe belefért egy kis tánc est. Ezen Pap Márti vezetésével a most népszerű „dzumba”, a latin ritmusokra épülő, nem túl nehéz lépésekből álló tánc vitte a pálmát jó sok nevetés mellett.
Békességben, barátságban telt el az idő. Meg is állapítottuk: milyen jó volna így élni a hétköznapokban. Köszönjük a szervezőnek Pap Mártának és a Bethesda Kórház Alapítványnak a programokhoz adott támogatást.
-rgy-