Jubileumi koncert a Vigadóban

A Bethesda alapításának 150. évi jubileumáról való megemlékezés alkalmait bő egy éve kezdtük el szervezni. Két gondolat határozta meg elképzeléseinket. Az egyik az Isten iránti hálaadásé volt, ezért szerveztük meg az alapítás napra pontosan150. évfordulójára a Kálvin téri templomban január elsején megtartott istentiszteletet. A második gondolat a köszöneté volt. Köszönet a történelem eseményein át és azokon túl mindazoknak, akik a Bethesdát adományaikkal, munkájukkal, közreműködésükkel létrehozták, formálták, fenntartották, éltették. Így jött létre az ünnepi koncert terve, amelyet a kezdetektől felkarolt Záborszky Kálmán és a Zuglói Filharmónia. Január 17-én vasárnap, a Pesti Vigadó patinás helyszínén, ünnepi koncerttel köszöntöttük a Bethesdát tenyerén hordozó munkatársi, egyházi, és támogatói közösséget. Eredetileg 450 meghívott jelezte vissza részvételét meghívásunkra. Kb. 300-an el is jöttek. A műsor úgy állt össze, hogy abban gyerekek, és serdülő korú szólisták, művészek is szerepeljenek, továbbá hogy az elhangzó művek valamilyen módon kötődjenek a Bethesda történetéhez. A Záborszky Kálmán vezényelte Zuglói Filharmónia, a Szent István Király Zeneiskola zenekara és az oratórium kórus, csakúgy, mint a koncerten elsőként szereplő Tücsök zenekar, valamint a Felső-Krisztinavárosi Plébánia Gyermekkórusa ugyancsak kitettek magukért. Elsőre Liszt Ferenc feldolgozásában három korál hangzott el azok közül, amelyek mai is gyülekezeti használatban vannak a református istentiszteleti énekek közt. Majd Torda Júlia, aki az est háziasszonya volt, fölolvasta dr. Áder János köztársasági elnök úr köszöntő levelét, egyúttal beavatta a vendégeket a koncert létrejöttének és szándékának részleteibe. Áder János elnök úr köszöntő levelében megemlékezett arról, hogy a református egyház első egészségügyi intézményét, a Bethesdát a hivatástudat hívta életre, amely – történelmi viharokon túl – ma is Közép-Európa egyetlen egyházi fenntartású gyermekkórházává lett.

Köztársasági elnök úr levelét Jules Massenet Meditation című, ezúttal gordonkán, zongora kísérettel előadott darabja követte a Thais című operájából. Devich Gergely gordonkán, és édesanyja Kovalszki Mária, zongorán szólaltatta meg a méltán híressé vált darabot.

A köszöntések sorában az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője következett. Balog Zoltán miniszter úr a Bethesdát méltatva az intézményt ma a legjobb magyarországi kórházak egyikének nevezte mind szakmailag, mind felszereltségét tekintve. Legfőbb értékének mégis azt tartja, amit az ott dolgozók emberi hozzáállása jelent. Felidézte az alapítók döntését, akik úgy látták, templom helyett kórházépítésére van inkább szükség, mert „vannak olyan helyzetek és korszakok, amikor a cselekvő szeretet előbbre való”. Arról is beszélt, hogy nem kerülhet egymással szembe a lelki élet és a cselekvő szeretet, hiszen az előbbi ad erőt az utóbbihoz. Hangsúlyozta: az egészségügyben a szakmaiság mellett is mindig szükség van az „emberi hozzáállás” többletére, ugyanakkor ez nem menti fel a mindenkori döntéshozókat, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat adják. „Nem titok, hogy ezen a téren van még bőven tennivalónk” – zárta beszédét az egészségügy területéért is felelős miniszter. Szavait újra egy Liszt darab, ezúttal egy zongora szóló, a Vándorévek ciklusban született Tarantella követte. Az ifjú virtuóz, Berecz Mihály tolmácsolásában hallhattuk. Majd dr. Velkey György beszéde következett, aki vissza és előre tekintve a Bethesda küldetését és jelenkori feladatait illetően és a múlt tapasztalatait is összefoglalva az irgalom szó köré építette fel gondolatait. Irgalomra van szüksége betegnek, gyógyítónak, gyógyítást szervezőnek. Kulcs kérdés, hogy egymást észre veszik-e az irgalom gyakorlásában, amelyet maguknak is kérnek.

A beszédet a színpad átalakulása alatt levetített vidó-montázs követte, amelyet Németh Sándor kollégánk fotóiból állítottak össze. Kodály Zoltán Budavári Te Deum-a következett a film után a nagyzenekar, az oratóriumkórus, valamint Miksch Adrienn (szoprán), Pap Anna Inkeri (mezzo), Nyári Zoltán (tenor) és  Cser Krisztián (basszus) tolmácsolásában. Mondani sem kell, hogy ez a mű és előadása kapta a legnagyobb tapsot a jelenlévőktől. A koncertet Cesar Franck 150. zsoltárra írott műve zárta. Külön meglepetés volt, hogy Balog miniszter úr egy 150 szeletes tortát is hozott, melyet a koncert zárásaként vágtak fel. Végül szerény szeretetvendégség következett, amelyen dr. Huszár Pál főgondnok úr mondott pohárköszöntőt.

-rgy-