„Kitörési lehetőségek” – főorvosi elvonulás Berekfürdőre
Az idei főorvosi-vezetői elvonulás (április 12-13.) élményével megerősödve újra beszámolhatunk arról az egyszerű tényről, hogy milyen fontos kórházunk életének éves ritmusában újra, és újra időt találni ennek az alkalomnak. Eddig még egyetlen évben, így idén sem volt egyszerű „kiszakítani” ezeket a nélkülözhetetlen és igen elfoglalt embereket a hétköznapi mókuskerékből, – most sem tudott mindenki eljönni, vagy a teljes kétnapos programban maradéktalanul részt venni, – de mikor mégis sikerül megmozdítani a társaságot, kiderül, megéri a szervezés: világosabbak lesznek a szándékok, információk cserélődnek, egyszóval erősödik az összetartozás élménye.
Programunk három témakör köré szerveződött, az időben visszafelé haladva kezdjük a végén: a „kitörési lehetőségei” témakörben azt próbáltuk meg számba venni, hogy a Bethesda gyógyító munkájához milyen további szakmai lehetőségek társíthatók, vagy a már meglévők hogyan fejleszthetők tovább úgy, hogy az eddiginél rugalmasabban alkalmazkodhassunk az ellátásszervezés és a betegeink változó szükségeihez. Jól látszik ugyanis, hogy a „betegek kegyeiért folytatott versenyben” csak az az intézmény tud életben maradni és fejlődni, amelyik nem elégszik meg a tegnapi sikerek emlékével, hanem mozgásban marad, fejlődik, változik. A témához a saját területük áttekintésével többen szóltak hozzá Velkey György főigazgató úr szíves felkérésére.
A sort dr. Paraicz Éva és Boros Zsuzsa nyitották meg. Rehabilitáció „külsősöknek” címmel tekintették át egy orosz beteg ellátásának tapasztalatait bemutatva, hogyan próbálnak bővülő lehetőséget teremteni most ukrán-orosz nyelvterületről érkező gyerekek ellátásához. Folytatta a sort dr. Miklula Lóránd -helyettesítve a terület képviselőjét, dr. Tóth Katalint- és beszámolt a Hadidi program (urológiai fejlődési rendellenességek műtéti megoldása vendégsebész közreműködésével) eredményeiről. Dr. Daoud Salim a csecsemők ultrahang szűrési programját ismertette, különös tekintettel e fizetős szolgáltatás eredményeire a bevételi oldalon.
Benőné Székely Júlia átfogó képet adott gazdasági helyzetünkről, a tervekről és az egyes előttünk álló „papíron kész” beruházások terveiről, amelyhez már csak forrásokat kellene találni. Dr. Szabó Ildikó orvosigazgatónk a lelkészek és más egyházi munkások számára szervezett szűrőprogramunk tapasztalatait foglalta össze, melyekből világosan kiderült, a program népszerű és valódi támogatást jelent az egyházi szolgálatban dolgozóknak, a vele járó bevételről nem is beszélve. Bencze János az 1%-os adománygyűjtésről és más alapítványi ügyekről adott részletes tájékoztatást különös tekintettel a „Philadelphia – C épület” – ott majd hasznos területet nyerhetünk az állandó helyhiánnyal folytatott küzdelmünkben – felújításának lépéseiről. Mikula Lóránd beszámolt a manuális szakmák bennünket is érintő, új beutalási rendjének változásairól, valamint az idén általunk szervezett gyermeksebész konferencia előkészítésének állapotáról.
Zsindely Katalin a tavaly közreműködésünkkel és szakmai támogatásunkkal elindult korai fejlesztő program működési tapasztalatairól tájékoztatott, dr. Hirsch Anikó pedig a pszichoszomatikus részleg szakmai irányairól szólt. Molnár Gabriella dolgozói és betegelégedettségi vizsgálatok eredményeivel szembesítette a főorvosi-vezetői kart, Gyűszű Katalin pedig „Kiket is oktatunk?” címmel arról hatalmas munkáról adott összefogó képet, amelyből kiderül: szinte oktató kórházként működünk, ami a nálunk megforduló hallgatói létszámot és a széles spektrumot illeti. Nyilván közeli célként kell megfogalmaznunk az oktató kórház cím valóságos elnyerését, de addig még sok a teendő. Fogarasi András a tudományos értékek menedzselésének lehetőségeiről szólt, végül dr. Szabolcs Andrea képekkel gazdagon illusztrált összefoglalót adott arról, milyen változásokkal és tapasztalatokkal járt a csecsemőosztály felújítása, s hogyan hatott a komfortfokozat növelése a betegforgalomra.
Mindez a péntek délelőtt programja volt, s megint kiderült, – miként talán most az olvasónak is – hogy ennyi téma áttekintésével és megbeszélésével akár az egész elvonulás idejét ki tudtuk volna tölteni. Ennek megfelelően jócskán elcsúsztunk tehát a hazaindulással, de újból megfogadtuk, jövőre másképp, több időt hagyva belső ügyeinknek, szervezzük meg a programot.
A belső ügyeken túl mással is foglalkoztunk. A „kitekintés” című blokkban, amely a második nap délelőttjét és délutánját foglalta el, először dr. Tőkéczki László, az ELTE docense, a DM-i Egyházkerület főgondnoka adott nagyívű áttekintést a magyarországi és az európai helyzetről. Röviden summázva előadása egészét, abban a most észlelhető kulturális és etikai értékválság, valamint a vele párhuzamosan jelentkező technikai-civilizációs válság hátterét világította meg. „Az európai civilizációval velejárt az önkorlátozás szükségessége és erénye, miközben az erőforrások szűkösségének, hiányának következményei is folyamatosan jelenlévő történelmi tapasztalatok.” -mondta – „A jóléti társadalom eszméje, miközben megpróbált mindenkit hozzájuttatni egyenlő arányban a javakhoz, az önkorlátozás kultúráját leépítette. Olyan evidenciák tűntek el, mint például a szülőről való gondoskodás kötelessége, úgyhogy ma már ezt is törvényben kell rögzíteni, s ez a helyzet is mutatja az általános értékválságot.” Előadónk szólt arról is, hogy milyen nehezen – sokan egyáltalán nem – találja meg a helyét a mai polgár a társadalomban, ugyanakkor az igények növekedése boldogtalanságot teremt. Befejezésül az értékek újbóli felfedezésének és gyakorlásának igényét mutatta fel megoldásul.
Két további külső előadónk már az egészségpolitikai területről érkezett, dr Páva Hanna helyettes államtitkár az egészségügyi kabinet törekvéseit mutatta be a humánerőforrási helyzet javítására, dr. Imre László a GYEMSZI részéről pedig az új ellátási területek kidolgozásának hátterét és eredményeit ismertette.
A második nap délutánján szokásos hosszú szünet után, amelyben a kellemetlenül hűvös és esős idő miatt kevés szabadtéri programra adódott lehetőség, dr. Mikos Borbála mutatta be hogyan is került közel a Válaszút misszió drogos fiatalokat mentő munkájához, s hogyan szegődött el immár második éve táboraikban konyhai szolgálatra, azaz szakácsnak. Dr. Liszkay Gábor pedig arról a kimeríthetetlen témáról adott dramatikus elemeket sem nélkülöző, és szakirodalommal is bőven alátámasztott, újszerű felfogást és gyakorlatot ismertető előadást, melynek címe: hogyan kommunikáljunk betegeinkkel, hozzátartozóikkal és egymással? Mindketten nagy tapsot kaptak.
Végül, hiszen visszafelé haladunk a beszámolóval, megérkeztünk az első naphoz, amely inkább csak egy késő délutánból és egy estéből állt. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr nyitotta meg a szokások szerint konferenciánkat, most a Korintusi I. levélből vett idézettel, és a belső változás, a megújulás folyamatos szükségének gondolatával indította útjára együttlétünket. Este pedig egy igazi Németh-Rideg féle játékon próbálta ki ügyességét a négy csoportra osztott társaság, amelynek az orvostörténet nagy pillanatinak dramatikus megörökítése éppúgy feladatul adatott, mint a műlepke vadászat, vagy a kemény tojásokból létrehozandó művészi alkotás bemutatásának lélekemelő pillanatai.
Jól elfáradva, sűrű és hasznos program után, és jóleső érzésekkel jöttünk haza, hogy ott folytassuk a munkát, ahol elhagytuk, csak egy kicsit szélesebb látókörrel és a közösségben megerősödve.
–rgy–
