Közös karácsonyi ünnepségünk

December 17-ke a gyógyítás szempontjából épp olyan nap volt, mint a többi. Csúcsra jártak az ambulanciák, tették a dolgukat az osztályok. Csak mi tudtuk, hogy a „kulisszák mögött” valami készül. Nálunk az a hagyomány, hogy a karácsony hetét megelőző csütörtök délutánját a saját, kórházi karácsonyunk megünneplésének szenteljük.

Az osztályok ilyenkorra már megtartották a maguk szűkebb körű ünnepségeit, de karácsony hetében a munka után minden szabad perc már inkább a saját családi karácsonyra készülés jegyében zajlik ápolónak, orvosnak, minden munkatársnak. Nagy kérdés, hogy hányszor lehet átélni a karácsony örömét, ha december 24-ke előtt már hetekkel elkezdődik a karácsonyozás. Mi úgy vagyunk vele, hogy igen: a karácsonyi ünnep egyedi és kivételes élménye a saját családé. Ám semmiképpen nem mondanánk le arról, hogy mi, akik gyermekek gyógyításában, családok támogatásában formálódunk közösségé, – néha úgy érezzük családdá – a karácsonyi ünnep üzenetét és élményét együtt megéljük. A konyha már reggel megsüti a diós és a mákos bejglit. Vanília és citromhéj illata száll a levegőben szerte. Az igazgatói tárgyaló átalakul vendég váró helyiséggé. Alig múlik el dél és meggyújtjuk a gyertyákat az adventi koszorún, összesereglik minden vezető, hogy meghallgassa dr. Velkey György főigazgatónk karácsonyi és előre tekintő gondolatait, melyek idén a fényről és a sötétről szóltak. Kis idő múlva aztán a szeretetvendégséghez berendezett ebédlőnkben is felragyognak a fények, és lassan szállingóznak az istentiszteletre és az ünnepi műsorra készülő doktorok, ápolók, asszisztensek, gazdasági és más munkatársak csoportjai. Közös énekkel kezdődik az istentisztelet: „Békesség legyen velünk, itt van Jézus köztünk…”. Aztán Rideg Gyula kórházlelkész ezúttal a LK 5,1-10 alapján hirdeti az igét, most az újrakezdés, újat kezdés ellentétével és párhuzamával biztat a textus alapján. Újabb ének és imádság zárja le az istentiszteleti részt, majd a Fabula et Figura Műhely jelenlévő tagjai: Kustárné Almási Zsuzsa, Kustár Gábor és Horváth Zsuzsanna népzenész népi betlehemesével szívjuk magunkba az evangéliumot, a karácsonyi történetet, melynek címe az ő előadásukban: „Nyitva látom a Mennyország kapuját.” Bábjáték ez, felnőtteknek szóló. Hála Istennek volt néhány gyerek is közöttünk, és nekik is tetszett. Végül a szeretetvendégség következett, meg ami a benne legjobb, a kötetlen beszélgetés. Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!

-rgy-