„Menjetek be kapuin hálaadással..”

Kora gyermekkori Intervenciós Diagnosztikai Szolgáltatóval bővült a Bethesda Gyermekkórház ellátórendszere. A Református EGYMI és a kórház együttműködéséből létrehozott, Bethesda KIDSz névre keresztelt gyógypedagógiai szolgálat ünnepélyes megnyitóját 2013. szeptember 5-én tartották.

Az ünnepségről és a Bethesda KIDSz megszületésének történetéről Topolánszkyné Zsindely Katalin, a megnyitón elhangzott beszédével adunk hírt:

Tisztelt ünneplő Egybegyűltek!
Kedves családi barátnőktől, Orosz Ferencné (Döbrössy Ida), Babi nénitől kaptam segítséget az alkalomhoz illő ige kiválasztásában: „Menjetek be kapuin hálaadással..” Zsoltárok 100,4
Hálaadás, amit érzünk, ha olyan küszöböt léphetünk át, melyet olyan elődök léptek át előttünk, akikhez nem könnyű felnőni.      Egy református szigeten vagyunk itt.

A Schweizer Albert Szeretetotthon, Idősek Otthona aulája ad most helyet ünnepi megnyitónknak, mondhatni körbevéve középen a Filadelfia ház (egykori Kobrak villa), ahol otthonra lelt tevékenységünk, mögöttünk a MRSz, azaz Szeretetszolgálat, és Szeretetszolgálati Iroda, mellettünk a Bethesda Gyermekkórház, a kórházzal szemben és Családsegítő – Házassági Tanácsadó.
Képletesen e helyen az alkonyat, középen a nehezített kikelet, mellettünk a gyógyító közeg, és ha tartósan nehezebb a kibontakozódás- a Szeretetszolgálat, Szeretetszolgálati Iroda.
A Bethesda Kórház és a Filadelfia ház egykoron a diakonisszák otthona szoros kapcsolatban állt.
A Filadelfia ház diakonisszáinak tevékenysége:
Betegápolás, tanító-nevelő munka, árvaházi szolgálat, gyülekezeti szegénygondozás, misszió
Jelmondatuk: „jutalmam, hogy tehetem”.
De hogyan is érkeztünk mi e református szigetre és a Filadelfia házba?
Következzen itt az intézmény megalakulásának rövid története:
Az első korai fejlesztésre szakosodott intézmény Czeizel Barbarának köszönhetően alakult meg Budapesten és tavaly ünnepelhette 20. születésnapját.
Magam is csatlakozhattam elkötelezett csapatához és 13 évet dolgozhattam ott, és Barbara nyitottságának köszönhetően sokat tanulhattam, kaptam ott mind szakmailag, mind emberileg. Az elmúlt években megfogalmazódott bennem az az igény, hogy szolgálataimat egyházamnak felajánljam, ami egybeesett a Szeretetszolgálati Iroda vezetőjének, Czibere Károlynak ilyen irányú elképzelésével.
Ugyanígy nyitott kapukra találtam a Bethesda Gyermekkórházban Velkey György főigazgatónál is, aki bíztatott, hogy írjam le a koncepciót. Az ő bíztatása és szelíd kísérése nélkül aligha mertük volna végig álmodni álmunkat. De érezhettük támogatását Fogarasi András tudományos igazgatónak, Bencze Jánosnak, Gyűszű Katinak, Rideg Gyulának, Németh Sándornak, és Kertészné Horváth Ildikónak.
Az együttműködés koncepcionális lényege az, hogy a Bethesda kórházban az interdiszciplináris diagnosztikai eljárás egy helyen összefogva osztályos háttérrel segítse, könnyítse családok életét e megpróbáltatásokkal kikövezett úton. A 0-4 év közötti gyermekek vizsgálatát ambulánsan és osztályosan csoportos formában is végezzük. 1 éves korig ambuláns formában vizsgáljuk a gyermekeket, 1 ½ – 2 éves kortól a viselkedési és beszédfejlődési nehézségekkel küzdő gyermekeket un. vizsgálóhetekre hívjuk, ahol  mind egyéni, mind csoportos módon, irányított és szabad játékhelyzetekben megfigyeljük és vizsgáljuk a gyermekeket.  A gyermekek szüleik jelenlétében (1 szülő) töltik idejüket, így a szakemberek velük is kapcsolatba kerülhetnek, ezáltal oldódik a vizsgálati légkör feszültsége. A diagnózist követően ajánljuk fel a családoknak a fejlesztés lehetőségét, a gyermek nehézségeihez igazodva és a család igényeit figyelembe véve, akár pár és családterápiás formában is, melyhez kapcsolatot építünk a szintén református Családsegítő – Házassági Tanácsadó munkatársaival. Munkatársaim ekkor még nem voltak, de a jó Isten sorban olyan munkatársakat küldött hozzám, akiket nem ismertem és úgy kezdünk el dolgozni, hogy ezt a tény igen gyorsan áthidalódott és mára már együtt lelkesen zsoltárokat énekelni is tudó kis munkatársi csapattá alakultunk.
Az intézmény  finanszírozási kérdéseihez segítségül hívtam barátnőmet, volt kolléganőmet, Kristóf Emőkét, (egyetlen férfi nevű barátnőm, aki: „Kristóf vagyok”-ként szokott bejelentkezni). Ő lelkesen, társadalmi munkában bekapcsolódott és örömmel, kidolgozta az intézmény működéshez szükséges finanszírozási tervet, és azóta is kíséri, segíti önzetlen módon, lelkesen megalakulásunk anyagi fedezetének kérdéseit, az elmúlt 6 hónapban pedig az építkezés levezetésének finanszírozását. Hálás köszönet érte!
Az ingatlan kérdés kezdetben megoldhatatlannak látszott, fontos volt a közösen végzett diagnosztikai tevékenység miatt a kórház közelsége.
Ebben volt segítségünkre Derencsényi Zsuzsa, a Szeretetszolgálati Iroda munkatársa, a Schweitzer Albert Szeretetotthon volt vezetője, aki a Filadelfia-ház hasznosítása fölött diszponálhatott és felajánlotta a ház fsz-i lakását e célra, ahol az emeleten a Kapcsolatok Házát készült megalapítani. Hálásak vagyunk nagylelkű önzetlen felajánlásáért, és köszönjük, hogy saját álmain osztozhatunk, ő pedig a „Kapcsolatok Háza” –val osztozik a mi álmainkon. Ehhez oly módon szeretnénk kapcsolódni, hogy előadások formájában a gyülekezeteket segítsük felkészülni a sérült gyermeket nevelő családok befogadásában, kísérésében. Bár nem ígérhetem, hogy csendes szomszédok leszünk, de szeretnénk legjobb szomszédjai lenni Zsuzsának.
A lakás akkor még lakott volt és az egész ház rettenetes állapotban, és egy kisebb résztől eltekintve, 40-50 éve nem volt felújítva. Az elképzelés mérsékelt lelkesedésre talált, amit mára annak ellenére, hogy azért vagyunk itt, mert az elkészült épületbe költözést ünnepelhetjük, már jól megértek, tényleg naivitásnak tűnik így utólag.
Újabb kihívást jelentett, hogy az intézmény a kiskunhalasi székhelyű Református EGYMI tagintézményeként alakulhatott meg, melyhez vezetőjének, Maruzsenszki Ernának nagyvonalúságára és rugalmasságára volt szükség, hogy a Bethesda KIDSz-et budapesti tagintézményként, az ismeretlenből felbukkanva el- és befogadja. Nagyon köszönjük a sok kényelmetlenség bevállalását és a megszavazott bizalmat, melyhez e folyamat során szükség volt és reméljük, hogy e bizalomra rá-, és megszolgálhatjuk. Köszönjük az EGYMI Szakszolgálatának vezetőjét Bori Judit sok informatív segítségét is különösen a Szakértői – Bizottságokkal való kapcsolattartás kialakításához.
Megvolt a lakás, melyhez tervekre volt szükség: ebben a kezdeti fázisban Müller Emil sokat segített terveket készítve, tanácsokat adva, szintén társadalmi munkában. Feleségével Obermayer Évával és a Kristóf házaspárral, Emőkével és Imrével gyakran ültünk együtt, hogy a ház terveit, finanszírozási lehetőségeit átbeszéljük, megtervezzük.
A megvalósításhoz pénz kell, ami nem állt rendelkezésre. Saját svájci hátterem, a német-magyar gyökerekkel és a Bethesda kórház egykori lelkésze Biberauer Richard és svájci származású felesége Vischer Martha, az ügy fontossága segítette a svájci református gyülekezetek adakozó kedvét.
Emellett magyar adományok, és Balog Zoltán miniszter felajánlásával, ill. Szászfalvi László által jegyzett pályázatok révén az EMMI támogatásaival, és az MRE Zsinatának kölcsönkeretével, melyért köszönetet szeretnénk mondani Bölcskei püspök úrnak, Tarr Zoltán főtanácsos úrnak és Czibere Károly irodavezető úrnak, és Pál Sándor, a Szeretetszolgálat elnökének közbenjáró fáradozását, mellyel segítette ügymenetünket.
Ezen túlmenően a sok társadalmi munkában felajánlott segítő összefogással vált lehetővé a lakás felújítása. Itt szeretnék köszönetet mondani Somlai Tibor, Ferenczy Noémi-díjas belsőépítésznek sok értékes tanácsáért, mellyel a belsőépítészeti kérdéseinket segítette és Topolánszky Ákosnak, férjemnek, aki lelkész-szociológus létére, az elmúlt fél évben kitartóan fáradozott a lakás stílusmegőrzése és új funkciókkal való felruházásán, számtalan apró részletre odafigyelve, és aki gyakorlatilag az egész építkezés vezetését segítette.
A lakás Kalivoda Árpád tervei alapján készült el Ablonczy Pál minőségi kivitelezésében, aki sok menet közben felmerülő, nem mindig egyszerű kérésünknek készségesen tett eleget.
Köszönöm Keszthely Ferencnek és Csonka Attilának a műszaki ellenőrzés és felügyelet rengeteg apró kérdésre kiterjedő munkáját.
A ház történetének megismerésében Csanádyné Bodoky Ágnes volt segítségünkre, az ő és Milisits Máté egyháztörténész-művészettörténész útmutatásai alapján készültek el emléktábláink.
Bodoky család felajánlásában a tavaly kárácsonykor elhunyt Bodoky Vischer Annelíes néni csillárjai ragyogják be termeinket.
Egy szép házhoz jó ha, van szép környezet is, és noha már nem legelnek őzikék a kertben, ahogyan Biberauer Richard egykor megemlékezéseiben írta, de a Kovács Imre-Gál Réka kertészmérnök házaspárnak köszönhetően gyönyörű lett a kis kert is.
Nagyon sok és sokrétű segítséget kaptunk Papp Kornél Oktatási Iroda vezetőtől, alkalmazásunk bevállalásától kezdve, akkor még épület híján, majd az építkezés tényleges indulásán át egészen a működési engedélyek kijárásáig, amit ezúton szeretnénk nagyon megköszönni.
Hogy épület híján elindulhatott az korai fejlesztés, terápiás és oktató tevékenységünk is, Velkey György a Bethesda kórház főigazgatójának köszönhetjük, aki lehetővé tette és a kórház szűkös teremlehetőségeit felajánlva segített bennünket. Mi hálából pedig úgy viselkedtünk, mint a kis gyermek, akinek felajánlja édesanyja a kisujját, a gyermek viszont megragadja mindkét kezét…, hálás köszönet érte!
A kezdeti se pénz se paripa állapotban működésünket segítették, szakmai tudásukkal a közös vizsgálatok során Hirsch Anikó, Sirkó Éva, Sztanó Flóra, Paraicz Éva, és Jakus Rita biztosítani, korábban Neuwirth Magda is, köszönjük Molnár Gabi és Bánovics Ica valamint Balogh Éva a vizsgálóheteket és sok egyéb ügyintézésünket segítették és tették zökkenőmentessé mindennapjainkat. És ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani mind az Ilka u.-i, mind a Bethesda u-i épületekben dolgozó munkatársaknak, mellyel segítették az új szolgáltatás el-, és beindulását.
Köszönetünket szeretnénk kifejezni Beszterczey Andrásnak, a Schweitzer Albert Szeretetotthon vezetőjének, akinek, mint már utaltam rá, éppen vendégszeretetét élvezhetjük, és felesége Áginak, munkatársamnak és gyermekeinek a sokféle segítségért, amivel segítette felállásunkat, költözésünket. Mivel közel laknak, állandó készenlétben tartottuk őket, talán ezért is örülnek, hogy hamarosan messzebb költöznek…
És végül, de nem utolsó sorban szeretném gyermekeimnek is megköszönni, akik szintén sokat segítettek, hogy kibírták különösen az elmúlt fél évet, ami alatt nem volt mindig top az ellátás, tátongott a hűtő az ürességtől és igyekeztem a vasárnapi ebédeket olyan mennyiségűre főzni, hogy lehetőleg a hét közepéig kitartson, hogy aztán vasárnapig a meleg étel emlékeiből éljenek.
Az elmúlt 2 ½ év alatt a felsorolt sok-sok segítségnek, (ám természetesen sok hiányos és hibával tarkított felsorolásnak) köszönhetően ünnepelhetjük ma azt, hogy elkészült a munkahelyünk, melynek küszöbét átlépni számunkra óriási dolog. Mindenki érdemét bizonyára nem sikerült felsorolnom, megemlítenem, de abban mindenképpen bízhatunk, hogy feledékenységem az Örökkévalónál rendeződik, mert Nála minden név fel van írva.
„Menjetek be kapuin hálaadással..” (Zsoltárok 100,4)
Topolánszkyné Zsindely Katalin