Idén a megszokotthoz képest korábban, december 3-án, szombaton érkezett a Mikulás hozzánk. Odakint hideg volt, de sütött a Nap, mi meg azt énekeltük a jól befűtött teremben: „Hull a pelyhes fehér hó…” Talán ezért, vagy másért várni kellett a Miklulásra. Sebaj, ott voltak velünk Korzenszky Klára és barátai, akik előbb friss ritmusokat segítettek kiverni a közönség sorai közt szétosztott ütőshangszerekkel, minden féle és fajta dobokkal, csörgőkkel. Aztán karácsonyi, adventi dalokat énekeltek és mi is énekeltünk velük. Volt egy ici-pici pásztorjáték, és a három királyok is meneteltek fel-alá, hogy ráleljenek a jászolra. Még egy kis körtánc is belefért a várakozásba. Ám akkor megszólalt a csengő. Csend támadt, mindenki a helyére szaladt és a feszülten figyelt. Aztán tárult az ajtó és belépett a Mikulás. Helyet foglalt körünkben, beszélgetett a gyerekekkel, alaposan kikérezte őket, hogy viselkedtek, megérdemlik-e az ajándékot, vagy esetleg a virgácsot. Egyszeribe kiderült, hogy ebben a teremben csak jó gyerek van, egynek se’ jutott eszébe, hogy bármikor rosszalkodott volna. A Mikulás ennek nagyon megörült, ki is bontotta zsákját, és az egyenként elébe járulók között kiosztotta ajándékait. Amikor már mindenkinek jutott, sőt a jelen nem lévő testvéreknek is, Mikulásunk tovább indult a gyerekek búcsúdala közben és felment az osztályokra, hogy ott is találkozzon a gyerekekkel. Hát így esett, jövőre is várjuk! A képek még jobban elmesélik a hangulatot.

-rgy-