„Nem mese” Beszámoló neurológusaink dániaiai tanulmányútjáról

Április első hetét a Neurológiai Osztály kis csapata (Rozál főnővér, Edina és Tünde EEG asszisztensek, valamint az alulírottak) a dániai Dianalundban töltötte. Hogy miért hagytuk itt a csaknem nyári meleget a hideg, szeles Dániáért? Erről mesélnénk röviden, hogy Dánia ne csak Andersent, Kierkegaard-ot, Hamletet, meg esetleg a sajtot és sört jelentse.

Látogatásunk célja a dianalundi (vonattal kb. másfél órányira Koppenhágától) Filadelfia Epilepsza Kórház volt. Az 5,5 milliós lélekszámú Dániában ez az egyetlen, kifejezetten az epilepsziával élő gyermek és felnőtt betegek kivizsgálására, ellátására és rehabilitációjára szakaszosodott intézet. Meghívónk, a kórházon belül önálló részlegként működő Neurofiziológiai Osztály vezetője Dr. Beniczky Sándor volt, aki a Szegedi Neurológiai Klinikáról érkezett és telepedett le Dániában családjával együtt. Ugyanitt készül neurofiziológiai szakvizsgájára Dr. Varga Edina – szintén a SZOTE Neurológiai Klinikájáról -, EEG asszisztensünk (Varga Imréné, Edina) lánya is, aki nagyon sokat segített a tájékozódásban, tanulásban.
Az erdővel körülvett, sok épületből álló terület maga a béke szigete. Elsőként talán ez a nyugalom ragadja meg a látogatót. Itt nyoma sincs a kapkodásnak, rohanásnak. Ugyancsak szokatlan, hogy a tágas, egyszemélyes kórtermek függöny nélküli ablakait csak ritkán sötétítik be. Bár kint a természet még nem tért magához a hideg tél után, de a kórtermek, recepciós pultok, várók ablakából, asztaláról nem hiányozhatott az orchidea, nárcisz vagy tulipán.
A kórház fekvőbeteg részlegei összességében 80 beteg elhelyezését teszik lehetővé, akiket mintegy 400 fős személyzet lát el.  A 24 ágyas gyermekosztályon fürdőszobás egyágyas kórteremben lehet a szülő a gyermekével. A 24-ből 10 kórterem mozgó videokamerával  szerelhető fel,  megkönnyítendő a diagnosztikus munkát és a terápia hatékonyságának nyomonkövetését. Mivel itt hónapokat is tölthetnek a betegek, ezért óvoda és iskola is működik a kórház területén.
A felnőtt betegek komplex rehabilitációjáról jól együttműködő csapat gondoskodik. Érdekességként említenénk meg, hogy itt külön osztályt hoztak létre a pszichogén, nem epilepsziás rohamokban szenvedő betegek vezetésére, kezelésére. E betegcsoport – bár nagy terhet jelent az egészségügynek és a társadalomnak egyaránt – kezelése igazából nálunk még nem megoldott. Nagyon szimpatikus volt, amit Edina a rehabilitációról mesélt: pl. baleset, vagy stroke után a szinte azonnal megkezdett komplex rehabilitációval jelentősen jobb arányban tudják a beteg embernek visszaadni méltóságát, hasznosságtudatát.
Fő célunk a Neurofiziológiai Osztály munkájába való bepillantás ill. – ha rövid időre is – bekapcsolódás volt.  A jól felszerelt és kényelmes video-EEG monitorozó egységben egyidejűleg 4 beteg (2 felnőtt-2 gyermek) vizsgálata lehetséges.

Apró „trükköket” igyekeztünk ellesni, pl. asszisztenseink megtanulták az egészségre ártalmas kollodium helyett pasztával felragasztani az elektródákat. Külön szakember gárda foglalkozik az alvásdiagnosztikával.  A rutin és alvásos EEG vizsgálatok alatt video is készül, ami sok esetben megkönnyíti a diagnosztikus munkát. Ezt, ha nem tartalmaz rohamot vagy egyéb fontos információt, a leletezés után kitörlik. Rutin EEG felvételeket idegen intézményekből, sőt a távoli Grönlandról is küldenek értékelésre.  Magas színvonalon folynak az egyéb neurofiziológiai vizsgálatok is – EMG, ENG, VEP, BAEP, SEP.
A rutin és monitoros felvételeket az épület bármelyik számítógépén be lehet hívni, sőt a főorvosok otthon is behívhatják a felvételeket.
Megnéztünk néhány EMG vizsgálatot, részt vettünk reggeli „EEG-viziten”, betegbemutatáson, „délutáni tudományon” is. Megismerkedtünk a tervezett európai EEG adatbázis szoftverrel, amelyet talán Magyarországon is alkalmaznak majd a jövőben. Betekinthettünk az érdekes rohamok video-gyűjteményébe, – szerénytelenség nélkül mondhatjuk, ebben mi is felvennénk a versenyt – és megnéztük a vadonatúj felnőtt epilepszia osztályt,
Azért persze láttunk egy keveset Dániából is. Nagyot sétáltunk Koppenhágában: körülnéztünk a városháza terén, sétáltunk a bevásárló-sétáló utcán, lenéztünk a kerek toronyból, Európa első csillagvizsgálójából.
Végül szeretnénk köszönetet mondani a Bethesda Kórház Alapítványnak és a jelenleg Dianalundban dolgozó Peter Wolf professzor alapítványának, akik utazásunkhoz segítséget nyújtottak.

Jakus Rita, Siegler Zsuzsa