A Neurológia kirándulása a Felvidéken
A Neurológia szokásos éves osztálykirándulása – amit Fogarasi főorvos és Rozál főnővér szervezett – hagyományosnak indult, de „kalandtúra” lett belőle. Már a kezdetekre baljós árnyak vetültek. Bár terv szerint indultunk …(Sósné Gabi írása)
(1 személyautó + 2 kisbusz), már az első sarkon koccanásos baleset – amit sajnos mi okoztunk az egyik busszal – újraírta a terveket. Ettől kezdve a csapat több részre szakadt. Ózdról végre együtt haladt a konvoj. Az első célállomás, a betléri Andrássy kastély előtt, még egy kisebb „kitérőt” tettünk a fránya GPS miatt! A kastély, mely átvészelte a II. világháborút – a frontvonal egy kissé délebbre volt – a felújítás után nem véletlenül kapta meg az Europa Nostra díjat. Magyar idegenvezetővel jártunk körbe, megcsodálva mindent. „Történelmi utazásunk” következő állomása Krasznahorka vára, mely az Andrássy család életének más fontos helyszíne.
Csécsen a református egyház ifjúsági szállásán már vártak minket, de csak a csapat szerencsésebb fele érkezett meg (a baleset túlélői!). Csécs előtt egy kilométerrel a második kisbusz megadta magát a sorsnak. Nyekk és megállt. De a férfiak kreativitásának köszönhetően mindenki eljutott a szállásra. A kedves fogadtatást, finom knédlis vacsora és Márti könnyes búcsúztatója követte. Az eseménydús napunkat tábortűzzel zártuk. Másnap a református lelkésznő megmutatta műemlék templomát. Ő és férje segítségével sikerült járművünknek egy szervizbe eljutni, ahol közölték, hogy szombat lévén a javítás nem oldható meg. Míg mindez kiderült, többen meglátogattuk a helyi bolhapiacot, sikerült nagyon hasznos dolgokhoz hozzájutni ki elaggott kulcs nélküli bilincset, ki ékszert, ki festményt zsákmányolt. De hogyan tovább? A kupaktanács összeült. Természetesen a programot mindenképpen végrehajtottuk: a Szádelői szurdokhoz tervezett kirándulást több fordulóval, de megoldottuk. Nagyon-nagyon megérte, gyönyörűséges és a megnyugtató táj, az árnyat adó fák között csobogó patak mellett felfrissültünk. Csécsen még megebédeltünk, és a háziak segítségével eljutottunk Kassára. Hazafias érzelmű idegenvezetőnkkel ismerkedtünk meg a belvárossal.
A haza felé vezető út is igényelt némi szervezést. A önként jelentkezők vonattal jöttek Budapestre. Már sok közös emlékezetes kiránduláson van mögöttünk, de ez volt a legkalandosabb. Ismét bebizonyítottuk, hogy talpraesett, rugalmas, összetartó csapat vagyunk.
