Praefort 70′

Praefort László szegedi gyermekaneszteziológus főorvos, a magyar gyermekaneszteziológusok vezetőjének és tanítójának 70. születésnapja alkalmából házi ünnepséget tartottunk a Bethesdában.

Dr. Mikos Borbála főorvosnő írásával tisztelgünk előtte.

„Praefort László főorvos úr 70.születésnapján

Szeptember 28-án  -hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel az ünnepeltben, tíz nappal a jeles évforduló után-kórházunkban gyülekeztek a „rendes” őszi vezetőségi ülésre a Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság vezetőségének tagjai, köztük Praefort László főorvos úr. Mint évek óta lankadatlan fegyelemmel, ezen a napon is kikerekezett a szegedi vasútállomásra, vonatra ült, és felzötyögött Budapestre. Talán kicsit el is bizonytalanodott, mert nem a mi kórházunk a szokásos találkozóhelye a csapatnak, de a minden részletet alaposan megtervező elnök asszony: Ujhelyi Enikő főorvosnő kellően hiteles indokot talált.
Így hát lassanként összeállt (vagyis ült) a vezetőség az igazgatói tanácskozóban. „Azért mégiscsak túlzás, hogy éppen az nem jött el, akinek helyben van!”-gondolhatta volna Laci, ha nem tudnánk, milyen megértő szeretettel van mindig mindenki iránt.
Eközben a székek tologatásának csikorgása verte fel a bibliaterem addig meghitt csendjét. A serény kezek ünnepi asztalt varázsoltak finom harapnivalóval, süteménnyel, pezsgővel. Aztán a vezetőségi ülés folytatására átszivárogtak az érintettek a Bibliaterembe, és Velkey igazgató úr megnyitotta a második ülésszakot. Praefort főorvos úr kissé elcsigázottan üldögélt a harmadik sor szélén, és nevének hallatán csodálkozó tekintettel állt fel. Valóban titokban maradt Számára, hogy a vezetőségi ülésünk apropóján elsősorban Őt gyűltünk össze köszönteni 70. születésnapja alkalmából. Lassan egyértelművé vált a helyzet, és teljessé a kép, amikor meglátta kedves feleségét, gyermekeit, családtagjait, közöttük Luca unokáját, és hát a termet olyannyira megtöltő munkatársakat, barátokat, tisztelőket, kor-és sorstársakat, hogy valóban még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni.
Velkey igazgató úr méltató szavait Hirsch professzor úr nagyrabecsülését idéző gondolatai követték, majd Ujhelyi főorvosnő színes fotókkal, és konkrét adatokkal illusztrált előadása következett, ami felölelte a példaértékű, tiszteletet parancsoló emberi értékeket és a gazdag életpálya nagy eseményeit, Főorvos úr úttörő munkáját a Magyar Gyermek-Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság, első tankönyvünk és folyóiratunk megszületésében.
Darvas Katalin professzor asszony mint kor-és sorstárs csodálatos idézetekből font csokra igazi ajándék volt nemcsak az ünnepeltnek, de nekünk, a mélyen szántó érzéseket és gondolatokat hallgató közönségnek is. Őt is szívből köszöntjük 70. születésnapján!
A közvetlen munkatársak között Méray Judit professzor asszony mesélt a megszállott klinikai aneszteziológusról, aki esőben-hóban elszántan tolja a biciklire erősített bevásárlókosárban az altatás kellékeit, és készséggel megy mindig és mindenhová, ha altatni kell a szegedi klinikán bárhol. Visszaidézte azt az elhivatott oktatói tevékenységet is, aminek hála, egyre több fiatal orvos szerette meg és választotta a gyermek- anesztéziát.
Füzesi Kristóf professzor úr a líra másik oldalát képviselte. Nemcsak mint kolléga, hanem mint barát is bemutatta nekünk Praefort főorvos fejlődését egészen az óvodától napjainkig. Évődő humora, és megnevettető anekdotái mögött érezhető volt az a végtelenül nyugodt, jó humorú személyiség, akinek a közelében a dühödt oroszlán is megszelídül.
Persze, Laci sem hagyta szó nélkül az élcelődést. Hiába szerettünk volna csak és kizárólag a meghatottságtól sírni, inkább a nevetés csalt könnyet a szemünkbe. Ezt tovább fokozta Praefort Ágnes családi album bemutatása, ahol az unokák kedvence, a maci, a nagy turista, hegymászó, barkácsmester, tisztelt és szeretett férj és édesapa mosolygott ránk a fényképekről …mindaddig, amíg Király Ági novella felolvasása, és Julcsi verse nem fordította mély meghatottságba az addigi kuncogó nevetést. De szerencsére, a hangulat pityergéssé fajulását megakadályozta a nagy durranás: a hatalmas születésnapi tortán izzani kezdő tűzijáték.
Aztán könnyek, mosolyok, ölelések, szeretetteljes beszélgetések, emlékezések követték az eseményeket. Nekünk felejthetetlen volt. Reméljük, Praefort főorvos úrnak is!
Isten éltesse erőben, egészségben !
Dr. Mikos Borbála”