Semmelweis nap, a gyógyítás-ápolás ünnepe a Bethesdában
Az ünnepek naptárában a nagy ünnepek és a világnapok között szerényen húzódik meg Magyarországon a Semmelweis Ignác emlékének szentelt nap: a gyógyítás-ápolás ünnepe.
Ez az egyetlen nap az évben, amikor az egészségügyről szóló közbeszédben a tisztelet és a köszönet hangján esik szó az orvosi-ápolói hivatásról, máskor inkább hibáikat szokás ostorozni. Néhány újsághírtől eltekintve jóformám maguk köszöntik magukat az orvosok, ápolók, vagy helyesebb volna úgy fogalmazni: néhány percere kiszakadnak a hétköznapiságból, hogy emelkedettebben szemléljék hivatásukat, melynek lecsupaszított lényege: a másik emberen való segítés, folyamatos rendelkezésre állás, és az ezzel együtt járó önfeláldozás. Olyan környezetben, ahol a költővel szólva „örökké kicsik a dolgok”, különösen felértékelődik a dolgok emelkedettebb nézete. A lelket felemelni, ez minden ünnep értelme, s ezért tulajdonítunk nekik mindig nagy jelentőséget a Bethesdában.
Idén éppen a 192. évfordulón, július 1-én tudtuk megtartani ünnepségünket. Általában egy éppen aktuálisnak érzett téma köré szervezzük, melyhez olyan előadót hívunk, aki a téma mestere. A bevezető igehirdetés a Lukács evangéliumából vett történet, Jairus lányának meggyógyítása történetét idézte fel. (Lk 8,40 kk.) A történet ott kapcsolódik az ünnephez, hogy a gyógyító (Jézus) miközben látszólag sodorja és feltartóztatja a tömeg, s miközben emiatt késve érkezik – már halott, akin segíteni hívták -, a sodortatás ellenére mégis kezdeményező. „Ne félj, csak higgy.” -mondja az apának, emiatt ki is nevetik. Ember ugyan nem tud halottat feltámasztani, de a mai gyógyítók hasonló élménye lehet mégis, hogy előbb elkérik erejét, aztán kinevetik legszentebb elköteleződését. Semmelweis sorsában is felhangzik ez a gúnyos nevetés: „klórmeszes kézmosás”, ennyi a magas tudomány? Nevetséges, hol vannak a bizonyítékok? – Ma mégis az „anyák megmentőjeként” emlékezünk rá, aki 47 évesen halt meg ugyanabban a betegségben, amely ellen egész életében dacolva megkövesedett akadémikus elvekkel harcolt.
Vendég előadónk dr. Perczel Forintos Dóra tanszékvezető docens, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője volt. Előadása, melynek címe: „Mert akkor kapunk, amikor adunk” a pozitív pszichológia üzenete, a pszichológiai gondolkodásban a 90-es évek eleje óta tartó szemléletváltásról szólt.
A pozitív pszichológiának nevezett irányzat olyan kérdéseket is kutat, amelyeket sokáig csak a vallások, a spiritualitás témakörében szoktak említeni. A téma iránt a stressz- kutatás késői vonulata keltette fel az érdeklődést. A stressztűrő képesség, a megküzdés és a megküzdési eredményesség vizsgálatában a személyiségben rejlő olyan egyedi vonások, mint a kontrollképesség, a tanult leleményesség, az elkötelezettség és az optimizmus fontos szerepet játszanak. Egyszerűbben: az elkötelezett emberek jobban viselik a munkájukkal járó stressz élettani és lelki hatásait. Ezzel összefüggésben már „pszichológiai immunrendszer” létét felételezik. Összefoglalva: Az elért, megtapasztalt identitás az elkötelezettség feltétele, amelyben alapvető a személy önelfogadása és a kihívások, nehézségek elfogadása. Az elkötelezettség fenntartásához szükséges a stressztűrő képesség. Mindez dinamikus folyamat, amely az egyén és közösség közötti kölcsönhatásban zajlik, a kiégés és megújulás hullámvölgyei és hegyei közt haladva. A záró képen egy közép-angliai gótikus kolostorrom képét vetitette fel előadónk, mely még a történelemtől megviselt állapotában is mutatja egy letünt kor értékeit, és elgondolkodtatja a mai szemlélőt egy egészen más korban ugyanezen értékek felől.
A beszédek közt és az ünnepség további részében fuvoladuókban gyönyörködhettünk. Egy spirituálé feldolgozás, majd a a közismert Greensleeves („Zöld ruhaujjak”), amit a legenda szerint Boleyn Annának írt VIII. Henrik, és végül egy ismeretlen szerző klasszcista rondója hangzott el Horváth Adrien és Bárány Erika előadásában.
Az ünnepség második részében Dr. Velkey György főigazgató úr szólt az egybegyültekhez a köszönet és a nagyrabecsülés hangján, mert az elmúlt évek különösen nehezek voltak a Bethesdának mint egyházi kórháznak, és mint gyermekkórháznak is. Miközben elvonások, meg nem fizetett ellátás tépázta költségvetésünket, mégis a Bethesdás gyógyító közösség hűséggel tette a dolgát, sőt tavaly a betegközösségek és a szakmai grémium is az év kórházának választottak bennünket. Majd elsőként dr. Szabó Lajos főorvos urat köszöntötte, aki a Bethesdába bevezette és elismertté tette a gyermek nefrológiát, és hűséggel gondozta egyre kiterjedtebb betegkörét. Munkája nyugalomba vonulása után is folytatódik, dr. Kollák Zita szakorvosunk második szakvizsgáját nepfrológiából tesz le. Ezután az új kinevezettek köszöntése következett: Dr. Dévai Adrien főorvos az Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Osztály helyettes vezetője, dr. Liszkay Gábor főorvos a műtő vezető főorvos, Dr. Kostyál Erika főorvos az égési intnzív részleg vezetője lett. Dr. Hajnal Katalint abból az alkalomból köszöntöttük, hogy kitűnő eredménnyel tette le gyermekgyógyász szakvizsgáját. Kuritár Lászlóné főműtősnői, Klima lajos műtős csoportvezetői kinevezést kapott.
Végül a főigazgatói dícséretek átadására került sor, amelynek különlegessége, hogy maguk az osztályok választják ki, kit terjesszenek fel erre az elismerésre.
Az osztályközösségek közül idén az Általános Labor kapta az év munkaközösségének járó elismerő oklevelet, amelyet dr. Kovács Miklos osztályvezető főorvos vett át a nevükben.
Főigazgatói dícséretben részesültek: Dr. Mórocz Jenőné, Tariné Arlett Tünde, Hegedűs Zoltán a Neurológiáról; Jávor Krisztina, Vajda Henrietta, Szabó Ida a II. Belgyógyászatról; Dömötörné Tóth Éva és Kovács Sándorné a Csecsemő osztályról; Dr. Bálint István, Németh Krisztina, Jakab Emília a Sebészetről, Molnár Mónika és Dr. Kövér Balázs a Gégészetről, Lerch Zoltánné és Rácz Szilvia az Intenzív osztályról; Labanz Attila az Égéssebészetről; Dr. Paraicz Éva, Szegleti Gabriella, Sorompó Anett a Rehabilitációról; Buzásné Vadász Antónia a Rtg. osztályról; Kovács Tiborné a Laborból; Scheierné Bilincsi Gabriella az otthonápolástól; Böszörményi Jánosné, Kovács Jenőné a gazdasági osztályról; Kiss Anna és Birbauer Lászlóné az élelmezéről; Fricska JánosnéSzikszai Józsefné, Varga József, Juhász István a Műszaktól; Tuskán Gáborné és Csepregi Béláné az ellátó szolgálattól; Anca István és Abért Attila az infromatikáról. Külön főigazgatói dícséretben részesült: Benőné Székely Júlia gazdasági igazgató, Dr. Kollák Zita szakorvos, Dr. Seprődi Bence szakorvosjelölt, Molnár Gabriella ápolási igazgató, Gyűszű KAtalin család és gyermekvédelmi pedagógus, oktatásszervezeő, Rideg Gyula kórházlelkész. Gazdasái igazgatói dícséretet kapott Czombosné Horváth Magdolna anyaggazdálkodó, Orvosigazgatói dícséretet: Dr. Liszkay Gábor főorvos, Ápolási igazgatói dícséretben részesült Sorompóné Fléger Ildikó.
A köszöntések után szeretetvendégséggel zárult az alkalom, amely Piroska szakácsnénink nyárias ízű túros süteményéből, fagylaltból és némi üdítőből, kávéból állt, a melegben eltikkadt egybegyültek vígasztalására.
(Rideg Gyula)
