Szakorvosjelöltjeink tudományos fóruma

A szakorvossá válás rögös útján a Bethesdában bandukoló fiatal orvosok próbatételei nem merülnek ki az osztályos munka és az ügyeletek halmozása közben. Az újabb nemzedékeknek szokásban van itt időről-időre tudományukban is megméretni, mivel átlagosan kétévente, ünnepélyesre vett keretek között megrendezzük a fiatal szakorvosjelöltjeink tudományos fórumát.

Március 2-án tehát, mialatt vagy százfőnyi tömeg számára tartott elsősegély tanfolyamot a Magyar Gyermekmentő Szolgálat az ebédlőben, és mialatt a Németországból jött neves vendégsebész (Hadidi) operált sokakat nagyüzemmé téve a máskor békés szombati délelőttöt, a Labor aulájában vagy 40-45 főnyi ünneplő ruhába öltözött közönség gyülekezett össze szerényen, – mely számba már a 11 előadó fiatal is beleértendő – hogy tanúja legyen az orvoslás tudománya fiatalos megünneplésének.

A kellő izgalmi állapot eléréséről Velkey György főigazgató úr megnyitó szavai gondoskodtak, aki némi személyes hangvételű bevezető gondolat után bemutatta a szakmai zsűri tagjait: György Ilona professzor asszonyt a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Karának Gyermekneurológiai tanszékvezetőjét; Fekete György professzor urat, a Semmelweis Egyetem II. Gyermekklinikájának vezetőjét, a zsűri elnökét; Kiss Ákos Levente főorvos urat, a B.A.Z. Megyei Kórház Gyermeksebészeti osztályának vezetőjét, valamint a Bethesdából Szabolcs Andrea főorvos asszonyt és Fogarasi András főorvos urat. Ezután a zsűri tagjai némi technikai információ és biztató szó után útjára bocsátották az előadások sorát. Az egyes előadókat Szabolcs főorvos asszony, úgy is mint a Bethesda rezidenseinek  és szakorvosjelöltjeinek mentora, néhány baráti és szellemes mondattal vezette fel, kitérve eddigi pályafutásuk és személyes életük állomásaira és eredményeire.

Mindjárt elsőként Párkányi Adrienn égésplasztikai szakorvosjelölt következett, aki egy az élelmiszer és gyógyszer vegyészetben kifejlesztett, de az égésplasztikai sebészet által is felfedezett többrétegű (silicon és irha mátrix) anyag, az Integra alkalmazásának lehetőségeit és gyakorlatát mutatta be az égéssérültek kezelésében. Megtudtuk, hogy ez az anyag milyen jól ellátja a hiányzó bőr funkcióit, hogy védi az alatta lévő képleteket, s milyen jól illeszthető rá azután a saját bőrből származó pótlás. Viszont igen drága, az osztály mindössze két A3-as méretű lap mennyiséggel gazdálkodhatik egy év alatt. A jövő – tudtuk meg – a már fejlesztés alatt álló folyékony Integráé.  A zsűri utóbb ezt az előadást jutalmazta a „leginkább gyakorlati hasznú előadás” díjjal.

Következő előadónk Bodó Tímea volt, aki egy ikerterhességből született testvérpár (Ráhel és Ábel) esetét mutatta be. Előadásának a laikus (e sorok szerzője) számára is érthető fő üzenete az volt az izgalmasan bemutatott orvosi nyomozómunka mellett, hogy a modern diagnosztikai eljárások korában az orvos számára még mindig fő támasz a diagnózis felállításához a beteg alapos megfigyelése (inspectio), megtapintása (palpatio), meghallgatása (auscultatio) és a kopogtatási (percussio) lelet. A zsűri utóbb ezt az előadást a „legszebben dokumentált eset”  díjjal jutalmazta.

A sorban ezután  Ambrus Bencze következett, aki „Angyalkák a kezeink között” című előadásában egy ritka neurológiai kórképpel (Angelmann szindróma) leírt esetet mutatott be: címével utalva a kórképre jellemző kézmozgásra: az angyalszárnyszerű  verdesésre. A kedves szerénységgel és finom humorral bemutatott eset mögött különösen is imponáló volt a betegség bonyolult genetikai hátterének lenyűgöző ismerete. A zsűri ezt az előadást is díjjal tüntette ki végül.

Ezután Szebeni Zita gyermeksebész jelölt mutatott be két esetet, melyben egy ritka, de gyakran súlyos következményekkel járó betegség, a bél, vagy a bélfodor nyirokér daganatok és azok megoldásait ismertette. A sebészek között ugyancsak élénk megbeszélés bontakozott ki a az előadás után az MCT terápiáról.

A következő esetismertetés Szöllősi Anettől ismét a neurológia vizeire evezett. Egy ismert alapbetegségű fiú történetén át mutatta be, hogy a tünetek klinikai képével szemben, néha a családi adatok, az előzmények újbóli pontos felvétele -no, meg a biztos szakorvosi háttér- állítja össze a helyes választ arra kérdésre, hogy merre induljunk el a diagnózis felé és a beavatkozásokkal. Anett előadása is jó értelemben felkavarta az addig sem unatkozó zsűrit és a közönséget: élénk megbeszélés bontakozott ki a „lumbálni, nem lumbálni” témában.

A kávészünet előtti utolsó előadásban Bakancsos Edit elképesztő mennyiségű adatot matematikailag feldolgozó és a finom részletek felett nagy biztonsággal tájékozódó bemutatójával az Intenzív Osztályunknak azon törekvését ismertette, hogy kapcsolatba hozza a lélegeztetettek vércukorértékeivel a gépi lélegeztetés szükséges idejének megbecsülhető hosszát, valamint a lélegeztetéssel összefüggő alacsony és magas vércukor értékek változásait. Az ugyancsak élénk megbeszélést kiváltó előadást a zsűri végül a szakmai fődíjjal jutalmazta a program végén.

A személyes beszélgetésekkel fűszerezett rövid kávészünet után lendületesen kezdett Hamar Judit intézményeken átívelő témát feldolgozó előadásával. Egy alacsony vércukor szintek miatt kezelt csecsemő esetében mutatta be a háttérben meghúzódó kórkép: CCHS, – melyre  vegetatív működészavar jellemző – és az alacsony vércukor szintek között szöveti vércukorszintméréses technikával feltárt összefüggést. A bonyolult, finom részleteken és a genetikai háttéren is biztonsággal mozgó előadás vívta ki a közönség és persze a zsűri legnagyobb szimpátiáját és vitte el a közönség díját.

Ezután Koncz Levente „csavaros” előadása következett, mivel egy bélcsavarodásos (volvulus) eset kapcsán mutatta be a belgyógyászi, képalkotó diagnosztikai és sebészi összehangolt munka eredményeként szerencsésen meggyógyított csecsemő történetét. Előadása nyomán a belgyógyászok és a sebészek szokás szerint összevitatkoztak azon, hogy melyiküknek is nagyobb rémálma a volvulus, de a kérdés most sem dőlt el.

Szerencsére éppen egy sebész szakorvos jelölt következett, Kováts Dávid, aki a dallamos nevű sebészeti kórkép az ileo-ileális invaginációk előfordulásait és megoldási lehetőségeit ismertette derűs nyugalommal. Előadása nyomán ismét élénk vita következett a kimetszés kontra húzásos-nyomásos technika kérdéskörben, de vitézül állta a megpróbáltatásokat egy sebészhez híven.

Ezután Szombati Klára mutatta be egy 15 hónapos gyermek esetét és ezen keresztül a vírus okozta vérszegénység klinikai képét és differenciáldiagnosztikáját, amelyben a fő hajtóerő az új és új lépések megtételéhez az a benyomás volt, mely egyben az előadása címe is: „De azért még mindig nem tetszik ez a gyerek…”

A tudományos programot Steinbach Réka előadása zárta, aki a szoptatási (lactatio-s) problémák hátterét és megoldási lehetőségeit mutatta be különös tekintettel a témával foglalkozó újsütetű ambulanciánk tapasztalataira. Ez az előadás nyerte el végül a „szemléletében, törekvéseiben legbethesdásabb” díjat a zsűri döntése nyomán.

Az előadások végeztével a zsűri visszavonult döntéshozatalra, mialatt a közönség már a fehér asztalnál látott hozzá a pörköltből és nokedliből álló ebédhez, melyhez rétes volt a desszert. Már jócskán végzett a közönség, amikor a zsűri megérkezett és kihirdette a fentebb már ismertetett eredményt, majd néhány kedves, elismerő szó és biztatás után (különös tekintettel a publikáció lehetőségére) átadta az okleveleket és a díjakat a közönség tetszésétől kísérve. Röviden összefogva a zsűri véleményét elmondhatjuk, hogy boldog az az egésszégügyi intézmény – jelesül a Bethesda – amelyben ilyen felkészült, jó szemléletű és hozzáállású és tehetséges fiatalok ígérik a jövőt, mely egyben a hazai gyermekgyógyászat jövője is. Reméljük, be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket.

A lelkészi zárszó egy zsoltár idézet:

„Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek,
az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsolt 127,1)

-rgy-