„Út az életért”

Szeptember – október hónapban számos munkatársunk csatlakozott önkéntesként az „Út az életért” című programhoz, amelyet a Református Missziói Központ (RMK) szervez és hangol össze. Részvételünkről Németh Sándor írását olvashatják: „Immár második alkalommal szervezte meg a RMK az „Út az életért” elnevezésű programot. Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ez a missziói út egy olyan szűrővizsgálatokkal egybekötött program, amelynek elsődleges célja a rendkívül hátrányos helyzetben lévő emberek testi-lelki egészségének feltérképezése, valamint tanácsadás az egészségesebb jövő érdekében. Egészségügyi részről két évvel ezelőtt is munkatársaink vettek részt a szűrésben, idén is a bethesdások végezték a szűrést, kiegészülve a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház munkatársaival. A szűrés során az általános belgyógyászati vizsgálaton vérnyomás- és vércukorszint mérést, valamint EKG vizsgálatot végeztünk. Ahol lehetett, légzéskapacitást is mértek a szakemberek, valamint lehetőség volt pár helyen egészségmegörző-prevenciós előadás tartására is. Szeptember 16. és október 16. között a négy magyarországi református egyházkerület mindegyikében jártunk, összesen tizennégy településen. ( Encsencs, Jánd, Békés, Zamárdi, Segesd, Barcs, Lenti, Vilmány, Olaszliszka, Ózd, Encs, Dencsháza, Kovácshida és Sárpilis ). A vizsgálatokra való jelentkezést sok helyen segítette az ajándékba kapott élelmiszer- és tisztasági csomag. Az átlagosan napi nyolcvan eset adatainak elemzése még folyamatban van, annyi azonban már most nyilvánvaló, hogy az egyik „legnépszerűbb”, általában mindenhol elhanyagolt betegség a magas vérnyomás.

Rácsodálkozhattunk az alapellátás problémáira, de megdöbbentett az is, hogy a mai Magyarországon néhol még milyen nagyfokú a testi-lelki szegénység. Szinte elképzelhetetlen az a felfokozott igény a személyes, lelkigondozói jellegű  beszélgetésre, ami gyakorlatilag mindenhol várt bennünket. Egybehangzó véleményünk szerint van még mit tenni ezen a téren, s jó volna, ha  lenne folytatása az ügynek – kiegészülve esetleg más vizsgálatokkal is. Annál is inkább, mert sokan vannak a hátrányosabb helyezetű emberek, vidékek, akikhez és ahová eljuthatnánk. Azt hiszem, mindannyian sokáig fogunk még őrizni egy-egy hálás tekintetet, ráncos arcot, megható történetet, vagy csak egészen egyszerűen valami olyasfélét, hogy jó volt tenni valamit.” Köszönjük az RMK munkatársainak a kiváló szervezést!
( A résztvevők nevét hely hiányában csak monogrammal látnánk el, egy könnyebb rejtvényfejtésre invitálva ezzel az olvasókat: dr.M.B., dr.S.Zs., dr. K.E., dr.J.R., dr.P.B., dr.V.Gy., dr.R.Cs., dr.B.Cs., N.N., J.A., K.B.R., H.M., N.S. )

Kisné Bánfi Rozál főnővér élménybeszámolója:

„Szerencsésen lezajlott mind a 3 nap. Fizikailag sokkal jobban bírtam, mint két éve, de lelkileg most sem volt könnyű, mert látszik hogy nehéz az elesettségből kitörni, segítség nélkül pedig lehetetlen. Nagy-nagy szegénységben élnek a legnagyobb baj szerintem, hogy nincs munkahelyük Nekünk az emberek 90%-a cigány volt. Megmértem 250 vérnyomást, 250 vércukrot, és kb. 150 EKG-t csináltunk.
Az első nap  Dencsházán voltunk, itt behozták a környező tanyákról is az embereket. Jól mentek a dolgok, kis veszekedés azért volt, mert túl sokan jöttek össze egyszerre, akadt, aki 3órát is sorba állt..

Másnap  Cún nevű településen voltunk. Itt jól megszervezték, szépen sorban jöttek a „cigánykák”. Látsuik, hogy a polgármester és a lelkész (Bereczki Őrs) is komolyan veszi a feladatát.

A harmadik nap Sárpilis következett, Itt nagyon nehezen indult meg a vizsgálat, aztán mikor kiderült, hogy csomag van, áradni kezdtek mindenfelől: erdőből, mezőről és érezhetően a kocsmából is. Ennek megfelelően eléggé nélkülözték a higiéné alapjait nagy próbatétel elé állítva minket.

Ezzel együtt az ember ilyenkor érzi, hogy valóban szükség van arra, amit tesz.”