Történetünk
Jutalmam, hogy tehetem.
diakonissza jelmondat
Államosításig
A Bethesda a kommunista diktatúra alatt bekövetkező államosításáig diakonissza kórház volt. A protestáns nyugat-európai, elsősorban német mintára szervezett Filadelfia Diakonissza Egylet szeretetszolgálati tevékenységet végző, elsősorban betegápoló diakonisszái testvérközösségben élve töltötték be hivatásukat.
A kórház 1953-as államosítása után a diakonissza testvérek közül még néhányan átmeneti ideig az Apáthy Istvánról elnevezett gyermekkórházban dolgoztak, de a feloszlatásakor csaknem száz tagot számláló testvérközösségből ma már egyikük sem aktív.
Közülük még ma is többen élnek, és olykor mesélnek. Legtöbben a Bethesda szomszédjában működő Albert Schweitzer Szeretetotthon lakói, mely a Filadelfia egykori anyaházának kertjében épült a 70-es években.
Életforma
A magyar diakonissza testvérközösség-építés alapelvéül a német minta szolgált: a kaiserswerthi alaptétel (Fliedner, 1836) az volt, hogy “a testvér gyermeke az anyaháznak, mégpedig az odatartozás és függés családi értelmében”.
A diakonisszák céljai tehát az anyaházi létformában megélt testvérközösségben értelmezhetők.
Az anyaház az a református keresztyén életközösség, amelyet a diakonisszák a vezetőség tagjaival együtt alkotnak. Ez a közösség áll: az imádkozó élettel gyakorolt és bizonyságtételekkel megpecsételt közös hitből, egymás terhének hordozásából; egymás segítéséből és fegyelmezéséből, az Isten országa építésére vállalt közös és szervezett munkából. Az anyaház a diakonisszákat egész életükön át, mint egy tápláló anya, élelemmel, ruhával és zsebpénzzel látja el. A beteg diakonisszákat gyógyítja, a fáradtat pihenésre küldi, a megerőtlenedettet gyámolítja, a halottat eltemeti.
1941-es diakonissza-szabályrendelet
“A diakónia pedig nem más, mint azok a jó cselekedetek, melyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek.” -írja a Filadelfiát megalapító lelkész, Bodoky (Biberauer) Richárd.
A testvérek nemcsak betegápolással foglalkoztak, de a Filadelfia, és a többi anyaház is kórházak mellett működött, azzal különböző jellegű jogi statusban, de nagyon szoros szimbiózisban. A Bethesda és a Filadelfia kapcsolata az idők viharai során különbözőképpen alakult: Volt idő, hogy a gyülekezet kórházában ápolók voltak az önálló anyaházban élő diakonisszák, majd az anyaház lett a kórház tulajdonosa, az 1919-es kommün idején államosították a kórházat, később mindkét intézmény egyházkerületi felügyelet alá került. Bármilyen volt a jogi kapcsolat, a kórház mindvégig a szeretetszolgálati munka elsődleges fontosságú terepe maradt, vagyis az anyaház az előbb részletezett céljait elsősorban a kórház betegeinek ellátása során valósította meg.
A diakonissza életforma nem volt könnyű. A kaiserswerthi példát elemezve Bodoky azt írja, hogy “a családias közvetlen kapcsolat és melegség és a katonai függés, vagyis a hit vakmerőségével vállalt engedelmes áldozatkészség összhangjával és mértékével arányosak az eredmények. Akár az egyik, akár a másik, vagy mind a kettő meggyengülésével csökken az átütőerő és jelentéktelenedik a szolgálat evangéliumi értéke.”
A diakonissza élet legfőbb
és alapvető feltétele az elhivatottság…
Az anyaház gondosan vizsgálta a szolgálatra jelentkezők személyiségét, motivációját. Érdemes idézni a “Felvételi tájékoztatás”-ból ennek megismeréséhez: “A diakonissza élet legfőbb és alapvető feltétele az elhivatottság, ezt pedig csak az nyerheti meg, aki ismeri és szereti bibliáját, s nemcsak hisz az érettünk megfeszített és feltámasztott Jézus Krisztusban, hanem életét alázatos lélekkel, Őt követve, az Isten engedelmes szolgálatába is akarja állítani.”
Az, aki a felvételi feltételeknek megfelelt és felvétetett az anyaházba, először egy évig, mint testvérjelölt teljesít szolgálatot. A testvérjelöltek nem viselnek egyenruhát, hanem egyszerű, sötétszínű ruhában járnak. A jelöltév alkalmat ad úgy az anyaház vezetőségének, mint az illető testvérjelöltnek arra, hogy meglássa: alkalmas-e az illető a diakonisszaszolgálatra. A diakonisszaház tagjainak sorába csak a diakonisszák tartoznak. A jelöltek először kezdő, majd segítő testvérekké lesznek, s miután segítő testvérek voltak, rendszerint kb. tíz év után történik meg a felavatásuk. Amennyiben a szigorú felvételi feltételeknek megfeleltek a jelentkezők, próbaidőre felvették őket a testvérjelöltek közé. Ha a jelölt a próbaidő leteltével “külső és belső elhivatásának bizonyságát” adta, felvételt nyert a testvérek sorába.
A Bethesda Gyermekkórház ma
A Bethesda Gyermekkórház, amikor ma fogalmazza a küldetését, elsősorban a keresztyén szeretetszolgálat megvalósításáról, vagyis Krisztus szeretetének megjelenítéséről, ehhez gyógyító közösség építéséről, valamint a betegek teljes emberként (testi-lelki-szociális és spirituális személyiségként) és családjukban való megközelítéséről beszél.
A célok és eszközök tehát sokban hasonlítanak a diakonissza testvérközösség céljaihoz. A formák lényegükben térnek el, mivel az eltelt fél évszázad mélyen megváltoztatta az élet kereteit. Mégis, hitünk és az újraindulás óta eltelt időben tett megfigyeléseink alapján úgy érezzük, hogy a gyógyításnak értelme csak ezek között a keretek között van.
Olyan munkatársak kiválasztására és nevelésére törekszünk, akik lehetőleg élő hitből élő, testvéri közösségben motivált, önmagukat ezekért az értékekért feláldozni is tudó, autonóm, kreatív, a fejlődést pozitívan megélő lelkülettel keresnek küldetésükhöz teret.
A mai világ sokszor gyökeresen ellentétes motiváló tényezői között ez nem könnyű feladat. Bármennyi is a különbség a mai közgondolkodás és a diakonisszák gondolkodása között, a jelenlegi Bethesda sem tud mást tenni a diakonissza testvérközösséggel mégiscsak lényegében megegyező indítékú és célú szolgálata miatt, mintsem hogy kimondja, hogy a legfontosabb motivációs tényezőnek munkatársai körében a hitet és a szeretet-közösség megerősítését tartja. A diakonisszákra emlékezve a 135. évfordulón szobrot állítottunk kórházunk kertjében. Aszalós László szobrászművész alkotása 2007. őszéig minden nap hirdette nekünk a szolgálat jó hírét. Akkor azonban egy színesfém tolvaj szervezet áldozatául esett.
Dizseri Tamás
Az Új Ember 2003. január 19-i számában, egy nappal a halála előtt jelent meg Dizseri Tamás írása az Ökumenikus szemle című rovatban:
“Életünk törékeny cserépedényben van s testi-lelki szenvedéseink, nyomorúságaink és vétkeink súlyos teherként nehezednek ránk. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondta:
“Elég neked az én kegyelmem”. Aztán – az elhivatottak prófétikus előrelátásával – tovább ezeket írja:
“Tudjuk, kincseink cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá.”
In memoriam Dizseri Tamás
A rendszerváltás utáni új Bethesda első igazgatója fiatalon ment el.
Gyógyító közösséget álmodott, és igazán értett ahhoz, hogy felkeltse a jó ügy iránti lelkesedést másokban. Arról, hogy magát mennyire nem kímélve járt elől, épp korai halála tanúskodik. Sokunkat az ő hite, álmai, tettre kész szeretete vonzott a Bethesdához, és segít látni a célt ma is. Barátai, tanítványai, munkatársai szeretettel emlékezünk rá, és szeretnénk, ha sokáig megőrizné őt az emlékezet.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Dunamelléki Egyházkerület, a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fóruma és a Bethesda Kórház Alapítvány közösen díjat alapított, amelyet minden évben, Dizseri Tamásra emlékezve, halálának évfordulóján adnak át a szeretetszolgálati munka elismeréséül a díj kuratóriuma által kiválasztott. A díj maga egy bronz érem, Melocco Miklós szobrászművész alkotása, valamint 700.000,- Ft.
Dizseri Tamás életrajza
Szolnokon született 1949. november 5-én. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Családjáról később ezt írta: “Kegyelmi helyzetnek tartom, hogy születésemtől kezdve világos értékrendű, puritán protestáns család vett körül. Édesapám igen művelt, széles látókörű, szeretetteljes ember, aki arra tanított, hogy a közösségért a körülményektől függetlenül felelősséget kell vállalnunk, és a világ dolgait a megoldásokat kutató kritikával kell szemlélnünk.”
Orvosi diplomáját Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen szerezte 1974-ben. A következő évben már házasember, felesége dr. Nagy Enikő orvos. Három gyermekük született, András (1986), Ágnes (1992) és Krisztina (1994).
1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott, majd közel 10 évig az Érdi Szakorvosi Rendelőintézet orvosa, később gyermekgyógyász főorvosa lett. Legfőbb feladata a körzeti gyermekorvosi tevékenység mellett – Érd város (50 ezer lakos) gyermekegészségügyi alapellátásának megszervezése és irányítása volt. Pest megyében az elsők között szervezte meg az érdi Családsegítő Központot, illetve a sérült gyermekeket ellátó napközi otthont.
1988 és 1990 között a Pest Megyei Tanács Szociális és Egészségügyi Osztályának másod-főorvosaként irányította a megye anya-gyermek egészségügyi ellátást, valamint a szociális ellátórendszert. Ebben az időben vált alapító tagjává a közel 10 éven át működő Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemnek.
1990-ben kinevezték Pest megye Anya-, Gyermekvédelmi és Szociális ügyek főorvosává. Feladata egy megyei szintű Szociális Módszertani Központ megszervezése, illetve irányítása volt.
1992-től haláláig szervezte és irányította hazánk máig egyetlen protestáns kórházát, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát.
Élete végéig aktív tagja volt a CBMC Magyarországi Szervezetének, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának (KEVE), a Magyar Kórházszövetségnek, illetve a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. A Szent Ferenc Kórház Felügyelő Bizottságának és Szakmai Tanácsadó Testületének 1995-től tagja, illetve alelnöke. Ebben a funkciójában (is) mindent megtett a katolikus kórház felvirágoztatásáért.
A 90-es évek végén, két éven át miniszteri főmegbízottként irányította az ORFI és a Budai Irgalmasrendi Kórház újjászervezését.. 2001-ben a Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozata tagjai közé, a Gyermekek Lelki Egészségéért Vadaskert Alapítvány pedig elnökévé választotta.
Elkötelezett kórházszervező munkájának eredményeként 2002-ben a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház is a Magyarországi Református Egyház intézményévé válhatott.
Számos szakmai elismerés mellett állami kitüntetései:
Szociális és Egészségügyi Minisztérium kiváló munkáért díj (1992) Batthyány Strattmann László díj (2000) Zuglóért emlékérem (2001) Széchenyi-díj (2002)
Az igei üzenet melletti határozott kiállás, hűség, a megalapozott reménység mind fontos elemei hitemnek. Orvosként elsősorban a gyermekek és családjaik kerültek látókörömbe. Ők tanítottak meg arra, hogy a betegség tünetei mögött a teljes embert (gyermeket), egész családját, szociális kapcsolatait is keressem és meglássam. Éppen ezért az egészségügy számomra nem szolgáltatások bonyolult gazdasági, jogi, tudományos és technológiai rendszerét jelenti, hanem elsősorban a betegségében, hiányaiban, fájdalmaiban, elesettségében orvosra, ápolóra szoruló embertársaival szolidaritást vállaló közösséget.”
“Nincs emberem.”– mondta a harmincnyolc éve szenvedő beteg az arra járó Jézus Krisztusnak. Ez, a Bethesda tavi történetben megírt, és napjainkban is érezhető hiány enyhítésére tett kísérlet határozta meg Dizseri Tamásnak, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza főigazgatójának egész életét és munkásságát.
Számtalan társadalmi és egyéb funkciója, beosztása ellenére Dizseri Tamás elsősorban gyermekorvos volt. “Élete középpontjában a kicsinyek testi-lelki egészségének ügye állt, eköré gyűltek egyre gazdagodó életművének elemei. Mindent megmozgatott a legkisebbekért, elmenve ügyükben az éppen adott világ határáig” – írták róla később felnőtt orvos barátai.
én vagyok az út, az igazság és az élet.
Őmaga így vallott hivatásáról, hitéről:
“Életem során a hit és a hivatás mindig szorosan összetartozó élményt jelentettek. Ezek határozták meg életszemléletemet, világképemet, mindennapjaimat. Születésemtőla mai napig nagyon határozottan érzem, hogy a keresztyének nagyobb családjához tartozom, s ebben a minőségben vagyok református, orvos és a Bethesda gyógyító közösségének vezetője. A hit számomra azt a szándékot jelenti, amely, ha töredékesen is, de a krisztus-arcúságot próbálja megvalósítani. Református voltom a családi és közösségi hagyományokon túl abból a személyes meggyőződésből is fakad, hogy az igazi forrásokat szüntelenül keresnünk kell, és hitet kell tennünk a krisztusi kijelentés mellett:
“én vagyok az út, az igazság és az élet.”
